Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

dalom számára. Javasolta, hogy a társaság tisztviselőit mentesítsék a katonakötelezettség alól.

A társaság képviselői, felbátorodva a jelenlevő nagybirtokosok kedvező hangulatán, beterjesztették azt a kérelmet is, hogy a privilégium tartama alatt a társaságot mentesítsék az alapvető mezőgazdasági termékekre, a gabonára, a fára, a dohányra, a kenderre és más termékekre kivetett kiviteli vámok fizetése alól. A bizottság azonban elutasította ezt a kérelmet, úgy vélve, hogy »az egészséges kereskedelmi elvek egyébként is megkövetelik, hogy a kiviteli kereskedelmet minél jobban fellendítsék«, s ezért alaptalan a társaság félelme a túl nagy kiviteli vámoktól. Elfogadhatatlan az a kérelem is, hogy a vámmentességet ilyen hosszú időszakra szavatolják mert valószínű, hogy ez alatt az idő alatt különféle változások következnek be. Mi több, ez a kérdés nem is lehet privilégium tárgya, tehát a társaság inkább más munka- módszerekhez folyamodjon, tehát egyes esetekben és egyes termékekhez külön-külön és idejében kérje a vámmentességet, ne pedig előre és globálisan a kiviteli termékek egész csoportja számára.

Akárcsak a Duna—Tisza-csatorna koncessziója esetében, a Kupa csatornázása és a tengerig vezető út megépítése ügyében is felmerül a szűkebb folyómedren kívüli, a hidrotechnikai létesítmény építéséhez, továbbá a tengerig vezető úthoz és az adminisztratív és szolgálati épületek építéséhez szükséges földterület kérdése. A vagyoni-jogi viszonyok a Kupa völgyében mások voltak, mint Bácskában, ahol hatalmas területek tartoztak a kincstárhoz vagy a határőrvidékhez, szemben az itteni esettel. A szűk part menti sávtól eltekintve, a föld magántulajdonosok kezében volt, főleg a feudálisok birtokában. A privilegizált hajózási társaság ezért vetette fel ezt a kérdést, javasolva azt az eljárást, amelyet a földek felvásárlásakor alkalmaznak majd. Lényegében a javasolt eljárás hasonló volt, mint amit Bácskában alkalmaztak. Ha a társaságnak nem sikerül megszereznie a földet a tulajdonossal való szabad alku alapján, akkor állami bizottságot kell létrehozni, amely a föld értékét igazságosan megállapítja.

Természetesen egyetlen állami szerv sem utasíthatta el a társaságnak ezt a kérelmét, csupán az alkalmazandó eljárás tekintetében mutatkoztak különbségek. A budai bizottság javasolta, hogy a társaság és a földbirtokosok között tárgyalásokba kapcsolják be a vármegye képviselőit is. Ha a szabad alku nem hozna eredményt, akkor az ügyet a helytartótanács elé kell terjeszteni végleges döntésre.

A helytartótanács viszont azon az állásponton volt, hogy viszály esetén a vármegyére kell bízni az ügyet, de ha az érde239