Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

Ezzel a javaslattal nem értett egyet a magyar udvari kancellária. A 25 évre szóló konceszió mellett foglalt állást, elutasítva a 15 éves határidőt. A bécsi vegyes bizottság azonban sem az egyik, sem a másik indítványt nem fogadta el. Abból a logikus tényből indult ki, hogy a csatorna és az út egységes egészet alkot, és hogy a csatornán való forgalom attól függ majd, milyen állapotban van az út. Ezért a csatornára és a Brodtól a tengerig vezető útra is ugyanazt a határidőt kell megszabni, vagyis ötven évet. Az udvari bizottság jóváhagyta a díjszabás magasságát, a többi állami szervhez hasonlóan mérsékeltnek ítélve meg.

Mind a budai, mind a bécsi intézményekben nem kis figyelmet szenteltek annak, hogy az új projektumra milyen tartalmú kiváltságot adjanak a társaságnak. A Duna—Tisza-csatornával szemben, amelyre a Kiss fivérek 25 évre szóló privilégiuomt kértek és kaptak, a Kupa folyó csatornázott részére és az Adriai-tengerig haladó útszakaszra a társaság meghatározatlan időtartamú kiváltságot kért. Igaz, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a számára odaítélendő kiváltság csupán a Karlovactól a Brod na Kupiig való hajózásra vonatkozik majd. A part menti területekre és az útra vonatkozóan nem kértek privilégiumot a regáléjogokra. A régi feudális jogokkal összhangban nem akarták megsérteni ezeket a kedvezményeket.

A budai bizottság azonban nem értett egyet a társaságnak ezzel a kérelmével. Úgy vélte, hogy ez ellentétben áll mind az országos törvényekkel, mind a szokásjoggal. Hozzátesszük — a római joggal is! A Kupa olyan folyó, amelyet mindenki használhat, vagyis nem mesterséges vízi út, amelyet magántulajdonban levő földterületen építettek. Ezért senkinek sem engedélyezhető, hogy korlátlan időtartamú kiváltságot kapjon. A magyar nemzet- gyűlésben — áll a továbbiakban a budai bizottság jegyzőkönyvében — több ízben is vitát folytattak a folyó szabályozásáról. Olyan probléma ez, amely a közügyet érinti, s ezért olyan döntést kell hozni, amely kizárja majd a megjegyzéseket és amely miatt nem kell elhalasztani a végleges döntést. Ez a privilegizált hajózási társaság érdekeinek sem felel meg. Mindezt figyelembe véve, a budai bizottság azt javasolta, hogy pontosan szabják meg a privilégium tartamát, de azt is irányozzák elő, hogy a társaságnak térítsék meg a beruházott eszközöket, ha a kincstár egy napon a saját birtokába veszi a Kupa csatornázott szakaszát és a tengerig vezető utat.

A budai bizottság ajánlatával a helytartótanács is egyetértett, de konkrét javaslatot tett a privilégium tartama tekintetében. úgy vélte, hogy ennek 30 évre kell szólnia, vagyis öt évvel hosszabb időre, mint a Duna—Tisza-csatorna esetében.

237