Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
Ezek voltak tehát a díjszabás kérdései a Karlovactól Brodig való szállításnál, amelyeket az uralkodó elé terjesztettek végleges döntésre. A társaság azt is kérte, hogy szabják meg a Brodtól az Adriai-tengerig haladó tervezett út útadóját is. A bizottság e kérdés megvitatásában abból a feltevésből indult ki, hogy a Rijekáig, Bakarig és Kraljevicáig vezető út megépítése 2,5 millió forintba, vagy valamivel többe kerül majd, és hogy a létesítmény fenntartása minden évben jelentős eszközöket igényel. A társaság azt kérte, hogy engedélyezzék számára minden ló, illetve egy pár ökör után három krajcáros útadó megfizettetését, mégpedig mind a szállítás kezdetén, mind az útról való letéréskor, és ugyaneny- nyit visszafelé is, ha az árut kocsin szállítják. Ezen az úton kellett lebonyolítani az élőállat kivitelét is, és ezért a társaság megszabta a díjat a jószágra is, amelyet a kikötőkig fognak terelni. Egy szarvasmarha után a társaság másfél krajcáros útadót kért, egy sertés után egy krajcárt, a juhok után pedig fél krajcárt. A társaság a maga részéről kötelezettséget vállalt, hogy elegendő itatót épít az út mentén. Azok az utasok számára, akik nem szállítanak terhet, fogatuk számára az út használata ingyenes lesz. Minden intézmény egyetértett a társaság által javasolt díjjal, mérsékeltnek ítélve meg azt. A budai bizottság mégis kérte, hogy nyomatékosan említsék meg, hogy felmentik az útadótól az összes »kiváltságos személyeket«, mert Magyarországon ez a szokás. Nyilvánvalóan ebben a kategóriában tartoztak mindenekelőtt az arisztokraták, de a feudális társadalom más kiváltságos személyei is. Összegezésként elmondhatjuk, hogy a két bizottság nagy figyelmet szentelt a szállítási költségeknek a Gorski Kőtáron át vezető új utakon, amelyeket valamennyien üdvözöltek. Figyelembe véve a szállítási díjszabás kulcsfontosságát, a kiviteli árak megszabása és a Pannon-síkságról az európai piacokra szállított gabona versenyképessége szempontjából ez nagyon is érthető volt. A vegyes bizottságban nézeteltérés támadt a tengerig vezető útvonalra adandó kiváltság időtartamának megszabásakor. A magyar helytartótanács követelte, hogy ezt csak 15 évre ítéljék oda és irányozzák elő azt a lehetőséget, hogy az időszak letelte után a kincstárnak joga van átvenni az utat és megtéríteni a társaságnak az építési költségeket. A helytartóság felhívta a figyelmet, hogy nemrég felemelték a só árát, hogy eszközöket biztosítsanak új kereskedelmi utak építéséhez. Ha 15 év után az új út a kincstár birtokába kerül, az új kereskedelmi utak építéséhez szükséges eszközök lényegesen növekednek majd. 236
