Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
birtokok raktáraiból, azzal a feltétellel, hogy az átvett árut csak egy év múltával fizetik ki. Mivel a tervezet szerint az új kupái víziutat ezer pozsonyi mérő teherbírású hajók részére kellett építeni, ez azt jelentette, hogy évente 150 hajószállítmány felvásárlását kivitelét kellett szavatolni a társaság számára. Tekintve, hogy a kamarai raktárak nagy része a Duna és a Tisza mellett épült, a társaság a gabonaszállítást bérmentve a partig kérte. Az említett mennyiséget azonban minimálisnak tekintette és kifejezve készségét, hogy nagyobb mennyiséget is felvásárol, ha lesz rá lehetőség, hogy ezt el is adja. Ezenkívül a társaság, a biztos mennyiségen kívül a szilárd felvásárlási árat is kérte, ugyancsak húszéves határidőre. Beadványában az alábbi árakat sorolta fel: Búza 1 pozsonyi mérő 1 Ft 12 krajcár37 Rozs „ 40 Árpa „ 24 Köles ,, 20 Szemes kukorica38 ,, 20 Csöves kukorica „ 12 A társaság a búzának adott elsőbbséget. Ha ebből nem lenne elegendő, akkor más gabonafélét is vállal, ha sikerül piacot biztosítani hozzá. A társaság kérelme komoly nézeteltérést, sőt vitát váltott ki a bécsi vegyes bizottságban, mind a mennyiség, mind az ár tekintetében. Már a budai vegyes bizottság ülésén is megjegyzések hangzottak el, mégpedig igen súlyosak. A magyar kamara nem vállalhatott és nem is akart kötelezettséget vállalni sem a pontosan megszabott gabonamennyiség, sem a javasolt árak tekintetében, de kijelentette, hogy szívesen eladja a társaságnak gabonafeleslegét olyan áron, amilyent magánszerződéssel állapítanak meg közte és a társaság között, de amelyet nem szabnak meg előre privilégiumként. A magyar kamara, hogy álláspontját konkrét adatokkal támassza alá, adatokat közölt néhány vidék (Bácska, Arad, Bánát 37. Abban az időben 1 forint=60 krajcár. 38. Eredetiben: Türkischer Weizen=törökbúza. A paprikát abban az időben Türkischer Pfeffernek, törökborsnak hívták; termesztését azért szorgalmazták, hogy kevesebb drága tengerentúli borsot kelljen behozni. 224
