Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
és Modena) kincstári birtokainak gabonafeleslegéről, és kiszámította a tízévi átlagot: Búza 5 244 pozsonyi mérő Rozs 59 509 Árpa 14 463 Zab 16 136 Köles 1 169 Kukorica 22 646 A felesleg összesen 119 167 vagyis mintegy 50 000 métermázsa. Tekintettel a korábbi tapasztalatokra és figyelembe véve a termékeny és az aszályos évek váltakozását, a kamara úgy vélte, hogy csak Bánát számára 37 189 pozsonyi mérő tartalékot kell fenntartania, s akkor a tényleges felesleg csak 81 978 pozsonyi mérőt, illetve 34 430 métermázsát tenne ki, vagyis alig valamivel többet, mint a felét annak a mennyiségnek, amennyit a kiváltságos hajózási társaság igényelt. A magyar kamara azt is megjegyezte, hogy a gyeneg termésű években maga is kénytelen volt a szabad piacon gabonát vásárolni, hogy segélyezze éhező jobbágyait. A szükséges és említett tartalék megállapításakor ezt a mennyiséget is figyelembe vették, s így a kamara ezt is beleszámította a tízévi átlagba. A magyar kamara kalkulációja és becslése alapján arra a következtetésre jutott, hogy még a fenti piaci felesleget sem sikerül majd összegyűjteni, mert a Tisza menti koronakerület egyes települései azt kérték, hogy a jövőben pénzben fizethessék a tizedet a kamarának, nem pedig terményben. Ezt kénytelenek lesznek jóváhagyni számukra, de ezzel a szóban forgó piaci felesleg »sajnálatos módon érezhetően csökken«, vélekedett a magyar kamara«. Nem értett egyet a társaság által követelt legmagasabb szavatolt árakkal sem. Hogy álláspontját konkrét adatokkal támassza alá, összegyűjtötte az adatokat a Bácskában, Aradon és Modenában akkor érvényes helyi piaci árakról, míg Bánát esetében a tízévi átlagárat említette. 225
