Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Előszó

A világon nagy tért hódít a felismerés, hogy a történelem- tudomány nem korlátozódhat egyes kiemelkedő személyek, politikai viszályok, harcok és háborúk történetére. Ez egyébként a legfontosabb programelve a strukturalista iskolának,4 noha filozófiai, elméleti és metodológiai álláspontjai, amelyek ellentétben állnak a történelmi és dialektikus materializmussal és Marx korszakalkotó tanaival, lényegesen megcsorbították és elszegényítették a strukturalisták munkáit és tanulmányait. Munkáik száma és terjedelme jóval a várakozások alatt maradt. Ezért és más elvi okokból is, egy pillanatra sem estünk kísértésbe, hogy a történelmi és dialektikus materializmust mint a jelenkori filozófiai és elméleti eszme legnagyobb vívmányát a strukturalizmussal cseréljük fel.

Arra törekedtünk, hogy a Duna—Tisza-csatorna építését és Duna-mellék és az Adriai-tenger összekötésére tett fáradozásokat a történelmi események összességének keretébe helyezzük, ne elkülönítve vizsgáljuk ezt a nagy vállalkozást, mint kiemelkedő egyének véletlen ihletének eredményét, hanem egy meghatározott történelmi korszak kifejezőjeként és tükreként. Ezért számos elméleti, metodológiai és más problémával kellett meg- küzdenünk, anélkül, hogy hasonló munkákra támaszkodhattunk volna. A könyv befejezése természetesen emiatt is késett. Kételyek merültek fel: nem kellett volna-e másképpen hozzáállni az anyagfeldolgozáshoz, hozzáadni vagy kihagyni valamit, más szemszögből megmagyarázni.

Elég nagy teret szenteltünk például az egyes kulcsfontosságú, elvi problémák és követelmények rekonstruálásának, mert ezek közvetlenül vagy közvetve az általános körülmények és feltételek következtében merültek fel, illetve azért, mert a Duna—Tisza-csatornát egy kapitalista részvénytársaság építette a feudális abszolút monarchiában. Ezekről a problémákról részletes viták folytak az osztrák és magyar állami adminisztráció legfelsőbb szerveiben. Az a vélemény kerekedett felül, hogy ép4. ,,Ha nem tévedek, a történészek ma ráébredtek arra, hogy szükség van egy új történelemre, egy nehéz történelemre, amelynek az ideje nem mérhető régi mércéinkkel. A történelem minden formája tulajdonképpen a számára megfelelő műveltséget feltételezi. Szabad-e úgy mondanom, hogy azok, akik gazdasági sorsokkal, társadalmi struktúrákkal és számos más problémával foglalkoznak... olyan kutatásokat végeznek, amelyekhez viszonyítva a XVI11. és még a XIX. század legismertebb szakembereinek művei is meglepően könnyűnek hatnak? ... Nincs más kiút, mint a csoportmunka ... A technika története ... szintén széles látókört igényel, teret nyit nagy problémáknak." (Kiemelés: N. P.) Fernand Braudel, az úgynevezett tradicionalista iskola ellenfele, a strukturalista történelem- tudomány irányzatának alapítója, székfoglaló beszédében a Collége de France-on, Párizs, 1950., Collége de France kiadványa, Lépőn Inaugurale, 16. és 18. old.

17