Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

V. fejezet. A részvényjegyzés, a munkálatok megkezdése és a munkaerő okozta nehézségek

hajózható csatornák, akkor Magyarország polgárai élénk bel- és külkereskedelmet folytathatnának. A nehézkes közlekedés miatt azonban a kereskedelem gyenge profitot hoz Magyarországon, jórészt a magas szállítási költségek miatt. Két érdemes honpolgár, a Kiss fivérek — áll a továbbiakban a cikkben — több évig tartó munkával kidolgozták egy olyan csatorna megépítésének tervét, amely a két nagy folyót, a Dunát és a Tiszát összeköti, és legalább 20 nappal csökkenti a hajózás tartamát. Már megkapták az engedélyt, hogy angliai példára számos hasonló csatornát épí- senek, részvénytársaságot hozzanak létre, az új hajózható mesterséges víziót megteremtésére és kiaknázására. A kincstár 200 000 forintot kölcsönöz nekik, az uralkodó megengedte, hogy a csatorna az ő nevét viselje. A szép idő beálltával megkezdődnek a csatornázás munkálatai.

A szerkesztőségi bevezető után közölték a Kiss fivérek részvényeseket toborzó felhívását, ismertetését a részvénybejegyzés módjáról, a részvények hozta haszonról és még néhány fontos, előttünk már ismeretes technikai és más jellegű tényt tártak fel: hogy a csatorna hossza 13 és fél mérföld lesz, mélysége egy öl, szélessége pedig akkora, hogy egymás mellett elfér benne a Dunán közlekedő két akkori legnagyobb hajó is. A csatornán három zsilipet építenek, mégpedig »angliai«-t,2 egyet-egy- et a csatorna két végén és egyet Verbásznál.

A tervezők ezután közlik, hogy szerződést kötöttek a magyar kamarával, a hogy a kamara 25 évre nekik engedte át a só, a réz és még néhány termék szállításának kizárólagos jogát. A többi árut a korábban érvényes díjszabás szerint szállítják. Az új részvénytársaság profitja tehát nem a véletlentől függ, nem is valamilyen »veszélyes spekuláció« eredménye lesz majd; ellenkezőleg, »akárcsak Angliában«, az előre megszabott szállítási és hajózási díjszabásra épül.

A Kiss fivéreknek ez a tájékoztatója azonban pontatlan volt és eltért az éppen megkötött szerződéstől is. Nekik ugyanis csak a sószállítást szavatolták; a többi termékre vonatkozóan csupán ígéretet kaptak az elsőbbségre, de nem a monopóliumra. A részvényeseket toborzó felhívásukban mégis egyformán említik a sót, a rezet és a dohányt is, a három fontos monopolárut, amely- lyel csak az állam szigorú ellenőrzése mellett lehetett kereskedni.

Nem nehéz kitalálni, hogy a Kiss fivérek miért említették a rezet és a dohányt is. Az a nehéz feladat állt előttük, hogy rész2. A hajózsilipet tulajdonképpen a reneszánsz idején Itáliában találták fel. Az angliai csatornahálózat gyors fejlődése miatt ezt a típusú zsilipet a tervezők „angliainak" nevezték.

161