Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
nak a munkaerő okozta nehézségekkel, különösen amiatt, hogy a csatorna megépítését rekordidőre vállalták. Többféle okra vezethetők vissza azok a nehézségek, amelyekkel a csatorna építőinek meg kellett küzdeniük, hogy legyen elegendő munkásuk. A munkaerőhiány egyik alapvető oka az volt, hogy a parasztok — alattvalók robotolásra voltak kényszerítve a kamarai és a magántulajdonban levő feudális birtokokon, és a saját jobbágytelkükön is dolgozniuk kellett. A fogatosok viszont a sószállításon dolgoztak. A német telepesek, különösen azok, akiket az ún. jozefinista betelepítés alatt telepítettek le, még nemigen találták fel magukat az új környezetben és az első lépéseket tették, hogy biztosítsák fenmaradásukat, s így részükről sem lehetett nagyobb munkaerőre számítani. A Bácskában és általában a Duna-medence középső részén tapasztalt munkaerőhiánynak tulajdonképpen mélyebb gyökerei voltak. A kis népsűrűség, az alacsony termelékenység és a mező- gazdaság fejletlensége egyaránt előidézte a munkaerőhiányt. A viszonylag alacsony lélekszámnak a gazdasági és társadalmi okokon kívül történelmi okai is voltak. A Duna-medence középső részének török hódoltsága, a Habsburg- és az Oszmán Birodalom között a XVII. század végén és a XVIII. század folyamán lezajlott pusztító háborúk mély nyomokat hagytak. A történelemtudomány máig sem rendelkezik megbízható adatokkal, hogy a XVIII. század végén mekkora volt e vidék lakossága. Csak II. József uralkodása idején bonyolítottak le többé-ke- vésbé megbízható népszámlálást. Újabb becslések szerint a XVIII. század végén Bánátban mintegy 400 000 lakos élt, vagyis egy négyzetkilométerre 13 lakos jutott.24 A XVIII. század hatvanas éveiben Magyarország egész területén körülbelül 28 lakos jutott egy négyzetkilométerre.25 Abban az időben Bácska és Bánát Magyarország ritkábban lakott területei közé tartozott. Az egyes történészeknek és a történelemtudomány egyes ágazatai képviselőinek a nézetei eltérőek a Duna-medence XVIII. századi demográfiai adatai tekintetében, olykor igen nagymértékben.26 24. A. Tinta: Colonizatile habsburgica in Banat (Habsburg telepítések Bánátban), Temesvár, 1975. A román történetíró cáfolja egyes osztrák, német és magyar polgári történészek nézetét, hogy Bánát a törökök kiűzésével teljesen néptelen tartománnyá vált. — K. Schünemann, i. m. 73. o. 25. Ugyanott, 62. o. 26. N. Petrovic: O nekim otvorenim i spornim pitanjima istorije koloniza- cije srednjeg Podunavlja u XVI11. veku (A Közép-Duna-medence XVIII. századi betelepítése történetének egyes nyílt és vitás kérdései). Beszámoló a történészek XIV. nemzetközi kongresszusán, San Francisco, 1975. Istorijski casopis, Belgrád, 1976. 1—2. szám. 145
