Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Előszó

kulásának idején, amely különösen a Habsburg-monarchia keleti és délkeleti részeiben volt érezhető. Az újkori tötrénelem átmeneti korszakának minden súlyosabb gazdasági és politikai problémája visszatükröződik a csatorna építésének történetében, tervezőinek és építőinek sorsában, a kialakulását nyomon követő válságokban és nehézségekben. A Duna középső szakasza szélesebb gazdasági és politikai térségeinek összetett és ellentmondásos problémakörét tükrözi e nagy vízépítészeti vállakózás, mint ahogyan egy csepp vízben visszatükröződik a nap fénye.

A könyvben részletesen feldolgozott, a korra jellemző és fontos tények közül különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy e közérdekű nagy víziút — a tervezők és első építők, Kiss József és Gábor javaslatának megfelelően — egy kapitalista részvénytársaság magáneszközeiből épült. Ez volt a Habsburg- -monarchia első és legnagyobb ilyen részvénytársasága. A csatornát túlnyomórészt bérmunkások építették, nem a robotra kényszerített parasztok, mint azelőtt a vízi létesítményeket és utakat, például a Bega-csatornát. A Közép-Duna szélesebb övezetében a kapitalizmus kialakulása történetének szempontjából ez a mozzanat rendkívül jelentős, és egyike az okoknak, amelyek arra késztettek, hogy a Duna—Tisza-csatoma építését teljes egészében feltárjam, hogy az eddig nem eléggé ismert és megmagyarázott átalakulások érthetőbbé váljanak, plasztikus és konkrét alakot öltsenek.

A másik rendkívül fontos momentum, amely a levéltári anyag tanulmányozásakor megragadott, az a tény, hogy a tervezők ezt a víziutat szinte az első pillanattól fogva egy gigászi úthálózat ütőerejének tartották, amely ha kiépül, gyors, biztonságos és olcsó szállítást biztosít a Dunamellék és az Észak-Ad- nia kikötői — Rijeka, Bakar és Kraljevica — között. Az út- és csatornahálózatból álló nagyméretű projektum értelmében ki kellett volna építeni a Vukovár—Samac és Karlovac—Brod na Kupi csatornát, valamint új utakat Brodtól a Kvarner-öböl kikötőiig. E projektumért a koncessziót szintén a részvénytársaságnak adták. A társaság hozzálátott a terv megvalósításához, de csak félsikert ért el.

A levéltári munka idején kiderült, hogy nagy az aránytalanság a történelmi adatforrások és a csatorna építésének és hajózásának történetéről, valamint általában a Közép-Duna-medem ce vízgazdálkodásáról szóló tanulmányok száma és színvonala között. A XIX. század elejéről származó, de későbbi feljegyzések is — túlnyomórészt publicisztikai írások és historiográfiai

14