Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Előszó

ELŐSZÓ

A véletlen folytán e könyv 1977-ben készült el, 175 évre rá, hogy megindult a forgalom a Duna—Tisza-csatornán. Az építési munkálatok tíz-egynéhány évvel korábban kezdődtek, s ki- sebb-nagyobb megszakításokkal nagyon lassan haladtak. A gondolat, hogy a vizek és a hajózás problémáját, de különösen a Duna—Tisza-csatorna építésének történetét monográfiában feldolgozzuk, szinte magától adódott, amikor kutatást végeztünk a bécsi Pénzügyi és Udvari Kamarai Levéltár (Finanz- und Hof- kammerarchiv) gazdag anyagában. A levéltárban rengeteg adatot őriznek a Közép-Duna hajózásáról, vízépítészetéről, de különösen vízgazdálkodásáról és gazdaságáról, a XVIII. és a XIX. században. A Közép-Duna térségében elsőként a Bega-csatornát építették ki a XVIII. század elején, az Oszmán Birodalom bukása után. Később került sor a Duna—Tisza-csatornának, a térség má‘ sodik legnagyobb mesterséges víziútjának a kiépítésére. Az

1793-ban megkezdett és 1802-ben, a napóleoni háborúk hevében végre rendeltetésének átadott csatorna volt Délkelet-Európa legnagyobb hajózható csatornája, a leghosszabb és legjelentősebb víziút, amelyet a Habsburg-morachia óriási kiterjedésű vidékein valaha is építettek. Valószínű, hogy a Duna—Tisza-csatorna volt Délkelet-Európa legnagyobb méretű építkezési vállalkozása a római idők óta. Ez az egyetlen hajózható csatorna, amely a XVIII. század második felében készült el, a merkantilizmus térhódításának idején, amikor a monarchiában számtalan csatornatervet készítettek, mert az a felfogás uralkodott, hogy a merkantilista politika sikere a közlekedéstől függ, a közlekedés pedig a hajózástól.

A bécsi levéltári anyag első, tájékozódásjellegű áttekintéséből is kiderült, hogy a Duna—Tisza-csatorna nemcsak a vízépítészet és a hajózható csatornák építésének története szempontjából érdekes. Mint minden más nagyméretű (különösen hidrotechnikai) építkezés, minden tekintetben magán viselte az a- dott történelmi kor jellegzetességeit, korának a terméke, érdekeinek és lehetőségeinek, ellentmondásainak kifejezője, az ember tudományos és műszaki elkotóerejének eredménye. A válság éveiben épült, amikor fokozott ütemben bomlott fel a feudális rendszer, a burzsoázia és az európai tőkés gazdálkodás kiala13