Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

szeptember 19-én adta ki Heppe Szaniszló királyi tanácsosnak és építészeti igazgatónak a 13 504-es sorszámú rendeletet, hogy utazzon Bácskába, tartson terepszemlét és adjon szakvéleményt a Kiss fivérek tervéről. Heppe szeptember 30-án érkezett Zom- borba, első szakjelentését október 11-én, a másodikat pedig október 25-én írta alá.

Mielőtt megismerkednénk Heppe kutatásainak eredményével, őt magát mutatjuk be. Heppe 1750 körül született, apja hajótulajdonos és hajómérnök volt. Akárcsak a csatorna tervezői, ő is a mérnöki akadémiát fejezte be. Tanulmányai befejeztével nyugat-európai útra küldték. Néhány évet tartózkodott külföldön, a hidrotechnikai létesítményeket és munkálatokat tanulmányozva, majd visszatérése után állami szolgálatba lépett. Előrehaladása gyors volt, főleg a technikai szempontból fejlett nyugat- -európai országokban szerzett tapasztalata alapján,21 aránylag fiatalon a Budán székelő magyar építészeti igazgatóság igazgatója lett.22 Külön feladattal a terepre indulva Heppe nem is sejtette, hogy néhány év múlva éppen neki kell számtalan összetett, a csatornával kapcsolatos kérdést megoldani.

Heppének a terepen szoros kapcsolatokat kellett teremtenie és együtt kellett működnie a haditanács bécsi szakértőkből, szlavóniai és bánáti műszaki tisztekből álló bizottságával. A hadibizottság vezéregyénisége Froon ezredes és mérnök volt, a bécsi műszaki egység főparancsnokságából. A civil mérnökök közül Heppe mellé Anton Luits kamarai mérnököt állították.

A terepen Heppe két jelentést írt, ezekben felsorolta mindkét bizottság észrevételeit és megállapításait. Szakvéleményében igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy megvannak-e a természeti és technikai feltételek a dél-bácskai csatorna építésére, és nemmel válaszolt arra, hogy okozhat-e árvizet a csatorna.

Az első jelentés formája szerint inkább a Kiss fivéreknek adott bizonylat,23 melyben a terv kedvező értékelésén kívül néhány feltételt és követelményt szabott meg: először is, a zsilipeket gondosan építsék, ügyelve arra, hogy a víz szintje véletlenül se emelkedjen a töltés magassága fölé, másodsorban a csatornától egy bizonyos távolságra a töltés talajvíz elleni védelmére kis levezető csatornákat ássanak; harmadsorban Verbász21. N. E. Kleemann is beszél erről könyvében (lásd III. fejezet, 14. lábjegyzet).

22. Ennek a vízgazdasági és hidrotechnikai szempontból fontos intézetnek az archívuma a II. világháborúban megsemmisült, és korábban nem használták fel tudományos munkákhoz.

23. MOL, HTL, 1793, 1. Commerz, Nr 1., 5—6. föl., másolat.

127