Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
jellegzetesebb vonása — egy kamarai tisztviselő műve, aki jól ismerte a nem sokkal korábban Angliában megkezdett csatorna- hálózat építésének körülményeit, ami szerves tartozéka volt az ipari forradalomnak. A magán kapitalista kezdeményezés és versengés elvéből kiindulva és védve ezt, Hermann határozottan követelte, hogy tegyenek eleget a Kiss fivérek követeléseinek. Mi több, egyes tételeiben olyan kedvezményeket követelt számukra, amelyeket azok nem is kértek. Javasolta például, hogy az első három évben a társaságot mentsék fel a 200 000 forintos kölcsön kamatjának fizetése alól, mert egyes gyárosokat, akik üzemének jelentősége össze sem hasonlítható a Kiss fivérek csatornájával, felmentettek az államkasszától kapott kölcsönre való kamatfizetés alól. Hermann memorandumán kívül a bécsi levéltárak megőriztek még egy iratot, amelyben kiállnak az elgondolás mellett, hogy a csatorna építését magánkedeményezésre bízzák. Az irat ismeretlen szerzője19 rámutat a szükségszerűségre, hogy a magán-üzletemberek kezdeményezését minden eszközzel támogatni kell, még akkor is, ha az »a jelen pillanatban az államkincstár kárára is megy«. Megjegyzi, hogy a magántársaság jobban vezetné a csatorna ügyeit bármelyik állami szervnél, sikeresebben találná fel magát a kereskedelmben és a nyerészkedésben. »A javasolt csatornát — írta az említett irat szerzője — minden egyes esetben jobban kihasználhatja a magántársaság, mint a kamarai igazgatás; az alulírott például kimondja, hogy a kincstári birtokok igazgatása, amely mindenesetre ugyanolyan jó, mint a magántulajdonosoké, de ez utóbbiak szabadon rendelkezhetnek birtokukkal és valamilyen kedvezőnek ígérkező ület esetén azonnal megtehetik a szükséges intézkedéseket, hogy elképzeléseiket meg is valósítsák; ezzel szemben a kamara tisztviselői feletteseik beleegyezése nélkül nem intézkedhetnek, és amire megérkezik a beleegyezés, leggyakrabban elúszott az alkalom«. A bécsi pénzügyi szakemberek szerint a kereskedelmi nyerészkedés a gazdasági tevékenység, kereskedelmi találékonyság és üzleti szellem kívánatos és hasznos megnyilvánulása volt. A memorandum szerzőjének véleménye, hogy a csatorna részvényeseinek 8—10 százalékos nyereséget kell biztosítani, többet, mint amikor pénzkölcsönt adnak (4—6 százalékos kamatra), mert így belátják, hogy kifizetődőbb »pénzüket az iparba fektetni«. Ennek az előadónak a többi megjegyzése, javaslata és kiegészítése szerint a csatornáról hozott döntésnek kapitalista magánkezdeményezés és a kapitalista termelési formák serkentését kell szolgálnia, mert »az az állam a legboldogabb, amelynek legtöbb gazdag polgára van«, ha az államkincstár jövedelme látszólag csökken is. 19. Ugyanaz, 193—198. föl. 124
