Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

Az ellentmondás a csatorna építője körül kavarodott vitákban elvi jelentőségű volt, két irányzat és két irányvonal tükröződése a XVIII. század végi osztrák társadalomban és gazdaságban, olyan feltételek között, amikor világtörténelmi viszonylatban nagy történelmi fordulat következett be: a burzsoázia hatalomra került két nagy európai országban, Anliában és Franciaországban. Ilyen szemszögből kell értékelni álláspont lényegbeli jelentőségét és elvi oldalát, a problémát pedig az egész Európában, így a viszonylag elmaradott osztrák birodalomban is zajló világtörténelmi folyamat megnyilvánulásaként kell vitatni.

A csatornaépítés szűkebb érdeke szemszögéből Schwitzen bizonyítékai hangzanak meggyőzőbben. Ha azonban a Kiss fivérek javaslatát, hogy a csatornát magántársaság építse, az egész osztrák gazdaság további fejlődésének szempontjából vitatjuk, akkor Schwitzen és a magyar udvari kamara elsősorban a kamara érdekeit tartotta szem előtt, valamint a kiváltságokat, amelyeket a kamara és a nagybirtokosok osztálya élvezett. A kiváltságok jellemzők a hűbéres rendszerre. Ezek komoly akadályt jelentettek Ausztria kapitalista irányvonalú gazdasági fejlődésében. A csatorna körüli vita megmutatta, hogy az új korszak a Habsburg-birodalomban is beköszöntött, és az osztrák állam- gépezet egyes magas rangú tisztségviselői is felismerték a helyzetet, miszerint a termleőerők fejlődése a hűbéri Ausztriában csakis a kapitalista viszonyok fellendítése és a kapitalista gazdálkodás serkentése által következhet be. A gazdálkodás új formáinak szószólói, érthető okokból, nem követeltek forradalmi változásokat, csak olyan-amilyen reformokat, mert gondba ejtette őket a nyugat-európai országokhoz képest elmaradott Habs- burg-állam sorsa.

Mint ahogyan tudjuk, a privilegizált magán-részvénytása- ság hívei győzedelmeskedtek. Az osztrák állam vezető szerveinek döntésére lényeges kihatással volt Ausztria súlyos pénzügyi helyzete. Az államkassza a XVIII. század folyamán kimerült az örökös háborúskodásban, különösen az Oszmán Birodalom elleni, nem sokkal korábban befejeződött háborúban.20 Az államkassza üres, az állampénzügy pedig rossz állapotban volt, így a munkát kénytelenek voltak a magántársaságra bízni. Általános, nemcsak Ausztriára, hanem a többi abszolutisztikus államra is jellemző jelenség volt ez: a gazdasági és pénzügyi szükségletek és nehézségek arra kényszerítették az abszolút monarchiát, hogy a

20. Az osztrákoknak és oroszoknak a törökök elleni háborúja (1788—1792) nagy jelentőséggel bírt a szerb népre nézve. Részt vettek benne szerb önkéntesek is a belgrádi pasalukból, és a keresztény oldalon harcoltak. Hadi tapasztalot szereztek, melyet az első szerb felkelésben hasznosítottak.

125