Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
Álláspontját összegezve Schwitzen határozottan hangsúlyozta, hogy az új hajóútból származó haszon akkora lesz, hogy már maga a csatorna hasznosságának kétségbe vonása is államellenes cselekedetnek számít«.'4 A Kiss fivérek kezdeményezése nagy visszhangot keltett, ami azt jelenti, hogy a legjobb időben érkezett, és az elhalaszt- hatatlan gazdasági és társadalmi szükségleteket fejezte ki. 2. KI ÉPÍTI A CSATORNÁT — AZ ÁLLAM VAGY EGY MAGÁN-RÉSZVÉNYTÁRSASÁG? Schwitzen meggyőző módon támogatta a Kiss fivérek tervét, de ugyanilyen határozottsággal ellenezte, hogy a csatornát magán-részvénytársaság építse. Véleménye szerint a csatorna építését csakis az államra lehet bízni, amely gyorsabban, kevesebb nehézséggel és olcsóbban végezheti el a nagy munkát. Növekedne az állam jövedelme, az országnak több haszna lenne, és a kereskedők és alattvalók is szívesebben fizetnék a szállítási díjat az államgépezetnek, mint egy magántársaságnak. Az államnak továbbá vannak katonái, akik kiásnák a csatornát, képzett kőművesei és ácsai, tisztjei és altisztjei a rend és fegyelem fenntartására, és mérnökei, akik a munkálatokat irányítanák. Mindezek szolgálatban vannak, keresetükre erre az alkalomra csupán pótlékot kellene fizetni. Az államnak kórházai vannak azok gyógyítására, akik az egészségtelen vidéken munka közben megbetegednének. Az államé a föld — amely a kamara és a sajkási zász- 14 14. A csatorna építéséért fellépve Schwitzen nemcsak a hajózás elmaradottságát és fejletlenségét tartotta szem előtt, hanem a gazdaság szükséglete szerint a víziutak elhagyatottságát is. Erről megfelelő adatokkal szolgál. N. E. Kleemann osztrák kereskedő és útirajzíró a Briefe über die Schiffahrt und Handlung in Ungarn, Sklavonien und Kroatien, geschrieben auf Reisen in diesen Ländern im Jahre 1773, (Prága 1783) című könyvében. A Habsburg-monarchia délkeleti vidékein a folyami utak karbantartásával megbízott személyek képzetlenek és felületesek voltak, a folyók tele tönkökkel és tuskókkal, a partokat cserje nőtte be, így a hajókat emberek vontatták, ami jóval költségesebb volt az igásállatokkal való vontatásnál. A hajótulajdonosok primitívek voltak, a hajók pedig rosszul voltak megépítve. A Bega-csatorna elhagyatott volt, a Kupán és Száván pedig a sekély szakaszok nehezítették a közlekedést. Aki ismeri a Majnán Rajnán és Elbán közlekedő hajókat, meglepetéssel veszi tudomásul a Magyarországon közlekedőket. A fenekük túl gyönge, és amint víz alatti tuskóra vagy kőre futnak, agyagedény módjára törnek. A hullámok könnyen felborítják őket. Még a Száván és Dunán közlekedő török hajók is jobbak! A Száván, Dunán és Kupán közlekedő hajók tulajdonosai — állítja Kleemann — főleg szerbek. Az adók és járandóságok tekintetében teljes anarchia uralkodik. Az adót nemcsak a pénzügyi tisztviselők, hanem az adóbérlők, a határőrvidéki tisztek, a községi hatóságok, a katolikus papok is beszedik ... 118
