Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
lóalj igazgatása alatt áll — és az építőfa, a földtulajdonosoknak pedig bizottságilag meghatározott áron kell eladni földjüket, amikor azt az állam kéri. Az államnak »csak akarnia kell és utasításokat kiadnia, és gyorsabban építhet«. A magántársaság viszont nem rendelkezik ezekkel az előnyökkel. Neki megállapodást kell kötnie a munkásokkal, nehezebben biztosíthatja a kellő munkaerőt és alkudoznia kell a munkabér magasságát illetően. A fát, a többi építőanyagot és a földet tulajdonosaitól kell megvásárolnia, és ezeket nem kötelezheti, hogy bizottságilag megállapított áron adják el a földet, ha azok azt nem akarják, és a katonaságot sem kényszeríthetik munkára a magántársaságnál, ahogyan az indítványozók kérik. Pénzügyi vonatkozásban az állam a 200 000 forintos kölcsönre 4 százalékos kamatot kapna, kevesebbet tehát, mint amennyit a befektetésre vállalkozó magánszemélyek, mindemellett nyereséget is biztosítana a magánszemélyeknek. Amikor a csatornát forgalomba bocsátják — vélte Schwitzen —, az állam különböző munkahelyekre olyan személyeket katonákat, altiszteket, tiszteket és mérnököket) alkalmazhatna, akik különben a nyugdíjalapot terhelnék, a katonaságból kiselejtezett lovakat vehetné igénybe, és a kincstári birtokok termékeivel ab- rakolhatná őket. A csatorna építését és karbantartását tehát az állam a magántársaságnál olcsóbban valósítaná meg; nem kell nyereségszerzésre törekednie, megelégedhet a befektetett eszközök megtérítésével, tehát a szállítás díja alacsonyabb lenne. Mivel »egy ország kereskedelme a szállítási és vámkedvezménye, ugyanúgy pedig a termelés és a termék minősége a kereskedelmi kedvezmények függvénye, nem vitatható el, hogy az egész államra nézve hasznosabb, ha a csatornát maga az állam építi« — zárta hozzászólását Schwitzen tanácsos. Schwitzen memorandumának gondolatmente és zárótételei bizonyítják, hogy a merkantilista tan követője volt,15 egy olyan korban, amikor Ausztriában teret hódított a fiziokrata tanítás, amely előtérbe helyezte a termelés döntő szerepét, a javak forgalmát pedig másodlagosnak tartotta. Schwitzen számára a csatorna felépítése volt a lényeg, olyan feltételek között, amelyek 15. A merkantilizmus mint gazdasági elmélet és gyakorlat a XVI. században jelentkezett Angliában, és kihatással volt egész Európa gazdaságpolitikájára és gyakorlatára egészen a XVIII. századig. Ausztriában csak a XVIII. században jelentkezik, szóvivői és elmélettudósai kamaralisták néven voltak ismertek. Marx szerint »A modern termelési mód első elméleti tárgyalása — a merkantilrendszer — szükségképpen a forgalmi folyamat felületi jelenségeiből indult ki, ahogy azok a kereskedelmi tőke mozgásában önállósultak, és ezért csak a látszatot ragadta meg. Részint mert a kereskedelmi tőke az egyáltalában való tőke első szabad létezési módja. Részint annak a túlnyomó befolyásnak következtében, amelyet a feudális termelés forradalmasításának első periódusában, a modern termelés keletkezésének időszakában gyakorol«. 119