Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

báró’ és Strassoldo9 10 gróf tanácsosok ellentétes álláspontra helyezkedtek. Álláspontját Sscwitzen részletes memorandumban fejtette ki. amely figyelmet érdemel, mert meggyőző érveket hozott fel a csatorna építésének szükségességéről a Kiss fivérek javára, ugyanakkor a magán-csatornatársaság megalapítása ellen szólt.

A memorandumban Schwitzen először is választ ad arra a kérdésre, hogy milyen hasznot hoz az új csatorna. Úgy véli, hogy az új hajóút »lehetővé teszi az államkincstári só rövidebb és biztonságosabb úton való szállítását; a tutajok jobb közlekedését; csökkenti a só elszóródását, ami a gyakori be- és kirakodáskor szinte elkerülhetetlen; meggátolja a rablótámadásokat; biztosítja a dohány és rézlemezek gyorsabb, megbízhatóbb és köny- nyebb szállítását és árusítását; megkönnyíti a hadsereg ellátását élelmiszerrel és egyéb szükségleti cikkekkel háború esetén; védelmi vonalat jelent az ellenség előretörésének megfékezésére; meghosszabbítja a már létező temesvári csatornát11, és így összeköti a két gabonatermő vidéket, Bánátot és Magyarországot, amelyek addig nem árulhatták termékeiket és megfelelő szárazföldi és vízi utak hiányában nem segíthették egymást szükség esetén; meggátolja a talajvíz okozta árvizeket; lehetővé teszi a lakatlan vidékek betelepítését, mert a mocsarak lecsapolásával termőföldet nyernek, aminek következtében növekedne a lakosság száma és a mezőgazdasági termékek mennyisége; fellendíti a Kelettel folytatott kereskedelmet a biztonságos hajózhatóság által és a Duna veszélyes helyeinek elkerülésével, a gyorsabb szállítással, azzal a lehetőséggel, hogy a legerősebb fagyok idejét kivéve mindig hajózható és mert lerövidíti a hajóutat«.12 Schwitzen ezután rámutat egy lényeges kérdésre, amelyet a tervezők nem említettek, vagy elkerülte a figyelmüket. Javaslatot tett, hogy a Szávát és Dunát is kössék össze egy csatornával. »Amikor az első csatorna elkészül, lehetőség nyílik arra, hogy Brodnál összekössék a Szávát és a Dunát. Ezáltal zavarmentessé válna a Belgráddal folytatott kereskedelem és lényegesen rövidülne az út«.13

9. Sigmund Freiherr von Schwitzen (1747—1834), egy ideig körzeti igazgató Ljubljanában, majd szűkebb Ausztria állami gazdaságának adminisztrátora. Később az udvari kamara tanácsosa, végül a magyar udvari kancellária tagja. Az Instruction für Staatsbeamten (Tanácsok az állami tisztviselőknek) című könyv szerzője.

10. Vincenz Strassoldo gróf, 1792. állami főkönyvelő (Hauptstaatsbuchhalter) az udvari kamarában. U. C., 33. füzet, r. Nr 731., 1792. XI./316. iratszám, 1792. XI. 30-i 427—428. föl.

11. Bega-csatorna.

12. U. C., 33. füzet, r. Nr 731., 1792. VIII./73. iratszám, 199—218. föl.

13. Az osztrák—török háborúk és villongások miatt a XVII. és XVIII. században nem volt biztonságos az osztrák hajók utazása Belgrádnál. A Duna és Száva csatorna általi összekötése korábbi keletű.

117