Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

A só meghatározott útvonalakon való szállításának kizárólagos jogát kérve a Kiss fivérek eleve beleegyeztek, hogy az addigi módon, szárazföldön, parasztkocsik által történjen. Eközben számoltak azzal a körülménnyel, hogy a sót a parasztok leginkább hatósági parancsra, jóval ritkábban önkéntesen szállították. Rossz idő esetén, mikor az utak járhatatlanná váltak, vagy aratás idején a parasztok számára a só szállítása kényszerű robot volt. A Kiss fivérek ezért nem is követelték a só szállításának teljes kizárólagos jogát, megelégedtek annyival, hogy csak azt a többletet hapják meg, amelyet a fogatos kocsik tulajdonosai nem önszántukból szállítanak. Az indítványozók okkal feltételezték, hogy ha megszűnik a kényszer, csak kis mennyiségű sót szállítanak majd kocsin.

Ami ennek az intézkedésnek a gazdasági következményeit illeti, kétségtelen volt, hogy általa a parasztok felszabadulnak egy hűbéri kötelezettség alól, és több idejük marad a termelő- munkára. Ez kedvező hatással lenne a mezőgazdasági termelés és a piaci többlet növekedésére, az áru- és pénzviszonyok gyorsabb fejlődésére, annál inkább, mert az új mesterséges közlekedési út hatása serkentő jellegű.

98

18. kép — A még mindig megvalósítatlan Budapest—Szolnok-csatorna nyomvonalának vázlatos rajza