Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői

Az említett útvonalakon való sószállítás jogán kívül a Kiss fivérek a magántársaság számára kérték a Szolnoktól Budára és Pestre való szállítás jogát is, mindaddig, míg fel nem épül a — még ma is megvalósítatlan — Szolnok—Budapest-csatorna. (18. ábra) A szállításra a bécsi mázsánkénti 40 krajcáros ár megtartását kérték.

A csatorna tervezői kérvényezték még, hogy előnyük legyen a katonai és államkincstári szállítások esetében, ugyanolyan szállítási árak mellett, mint amilyet a többi hajótulajdonosnak fizetnek.

A szervezők jogosnak tartották azt a kérelmet is, hogy minden magán-hajótulajdonostól készpénzben megfizettessenek mázsánként és mérföldenként fél krajcárt, hiszen a részvénytársaság hatáskörében maradna a csatorna hajózhatóságának biztosítása, azonkívül a csatornán utazva minden hajótulajdonos jelentős összeget takarítana meg, mert az út rövidebb és a hajózás is biztonságosabb lenne. A fél krajcáros illeték ellenében a társaság biztosítaná a vontatólovakat. A tervezett 13,25 mérföldes csatornahossz szerint tehát egy mázsa áru szállításáért a csatornán 6,6 krajcárt kértek a tervezők.22

Ennek a követelésnek a jelentősége akkor lesz világos, ha szem előtt tartjuk, hogy a hűbéres Ausztriában az állami, vármegyei és városi szervek és egyes hűbérurak különféle adók beszedésének jogát élvezték, ami nagyban gátolta a kereskedelem fejlődését, fékezte az áru- és pénzviszonyok terjedését, a kapitalista elemeknek a hűbéri társadalomba való beszivárgásának ezt a fontos előfeltételét.

Árujukat a tenger felé szállítva, szárazföldön és vízen egyaránt, a kereskedők nagy adót és vámot fizettek az állami és egyházi hatalmaknak és egyes, még mindig hatalommal bíró és előjogokat élvező hűbéruraknak, s nemcsak az áru, hanem a hajó legénysége után is, függetlenül attól, hogy kereskedés céljából kötöttek-e ki vagy a szükséges élelmicikkek beszerzése céljából. De nem mentesültek a vámilleték alól akkor sem, ha ítéletidőben vagy alacsony vízállás alkalmával kikötésre kényszerültek. Igaz, Mária Terézia és II. József uralkodásának ideje alatt sokat tettek, hogy a merkantilista elvekkel összhangban egyes illetékeket el22. N. E. Kleemann 1773-ban 43 krajcárt fizetett egy mázsa áru szállításáért Titeltől Sisakig. A hajót emberek vontatták. Sokkal könnyebb a vontatás a csatorna töltésén, ahol a víz folyása is lassúbb. Kleemann német kereskedőről és útrajzíróról lásd: III. fejezet 14. lábjegyzet.

99