Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
II. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna terve és tervezői
állítását valamennyi hajós, aki ismeri a Duna Pest és Zimony közötti szakaszát, igazolni fogja. Ezen a szakaszon nincs még egy olyan veszélyes szakasz, mint a Pétervárad és Monostor közötti, ezért a Bács megyét átszelő csatorna nagyon hasznos lenne az egész ország részére, állítja a szegedi hajótulajdonos.15 Franz Brunner apatini hajótulajdonos nyilatkozatában megismételte Ratt érveit.16 A Kiss fivérek tervét melegen ajánlotta Pemler báró,17 titeli őrnagy is, a sajkási zászlóalj parancsnoka. 1791. szeptember 15- én adott nyilatkozatában állítja, hogy hidásztiszti szolgálatban többször is hajózott az említett Duna-szakaszon, és megbizonyosodott arról, hogy ennél nincs veszélyesebb hajózási szakasz. A hajózás az alacsony part miatt, különösen az árvizek idején nehéz, amikor már közepes erejű szélben is le kell állni. „Egészen természetes és érthető, hogy a csatorna építéséből sok haszna származna egy ilyen szép és termékeny vidéknek, mint amilyen Bácska, ahol a kereskedelem szinte teljesen kihalt. Tekintettel az említett hasznokra, a sajkási zászlóalj szívesen átadja Nádalj körüli terepét, ahol a csatorna építését tervezték” — véli Pemler. A sajkási őrnagy még egy fontos kérdést érintett, amelyről a későbbiek során sokat vitáztak. Ő ugyanis feltette a kérdést, hogy a csatorna építésével növekszik-e Bácskában az árvízveszély. A kérdést maga Pemler tagadólag válaszolta meg. Véleménye szerint, ha zsilipet emelnének a csatorna mindkét végén, a csatornába nem jutna több víz, mint amennyi a hajózáshoz szükséges, így a partvidék kellő mértékben védve lenne az árvízveszélytől. A Kiss fivérek elaborátuma külön figyelmet szentel a csatorna hasznosságának. Rámutat, hogy a Pétervárad és Monostor közötti szakasz veszélyessége miatt a só túlnyomó részét kocsival szállítják a Tiszától a Dunáig. A szállítást azonban nem hivatásos fuvarosok végzik, hanem parasztok mint fizetett, de kötelező robotmunkát. Nyáron így kénytelenek megszakítani a mezei munkát, míg tavasszal és ősszel az ilyen szállítás annyira nehéz és lassú, hogy a paraszt keresetének háromszorosát költi el az úton. A Kiss fivérek véleménye szerint a csatorna ezt a kérdést is megoldja. 15. C. U. r. Nr 731., 33. füzet, 1792. VIII./73. szám, 133—134. föl. Annak ellenére, hogy Kiss József és Rath adatai az Apatinnál elsüllyedt hajókról nem egyeznek, valószínűleg ugyanazokról a hajókról van szó. 16. Ugyanaz. 17. C. U. r. Nr 731., 33. füzet, 1792. VIII./73. szám, 131—132. föl. 93
