Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
bevételként a csapadékot (C) tekinti, és annak sorsát az elfolyás (L), a párolgás (P) és tározódás (± AK) folyamataiban vizsgálja. A Víz jelentősége, mennyiségi és minőségi igénybevétele, hasznosulásának a mértéke azonban ma már olyan nagy társadalmi, gazdasági jelentőségű, hogy a vízháztartási egyenlet korszerű formája úgy választja meg és vizsgálja az egyenlet egyes tagjait, hogy azokból teljes kép legyen kialakitható a bevétel, a közbenső károsító, hasznos és meddő folyamatok, valamint az elfolyás jelenségének a részleteiről is. Csupán ily módon szerezhetők meg ugyanis azok az ismeretek, amelyek segítségével a vízháztartás szabályozása ökológiai és ökonómiai értelemben egyaránt kedvező lehet. A párolgás A párolgás végbemehet a szabad vízfelszínről, a talajból és a növényzet párologtatása révén. Míg a szabad vízfelszín párolgási értékeire világszerte sok megfigyelő állomás gyűjtött és gyűjt adatokat, addig a talaj párolgására lényegesen kevesebb ismeretanyaggal rendelkezünk. A növényzet párologtatására, vagyis transzspirációjára vonatkozóan sok kutató folytatott elszigetelt részvizsgálatokat. Erre hosszú idejű adatsorok alig állnak rendelkezésre. Mindenesetre a párolgás értékeinek vizsgálatakor különbséget kell tennünk: — a szabad vízfelszín — a talaj és — a növényzet párolgása, illetve párologtatása között. A szabad vízfelszín párolgása Hazai viszonyok között a szabad vízfelszin párolgása októbertől márciusig mintegy napi 0 és 2—3 mm, áprilistól szeptemberig napi 3—8 mm között ingadozik. A havi összege 10 és 250 mm közötti értékeket vehet fel. A Nagyalföldön a szabad vízfelszín évi párolgása 500 és 1000 mm között változik. A vízfelszín párolgási értékeinek megállapítására legáltalánosabban elterjedt az „A” és a „GGI—3000” típusú párolgási kádak használata. Az „A” típusú kádat a talaj felszínén helyezik el farácsra. A kör alakú kád átmérője 120,65 cm, magassága 25,4 cm, a párologtató felület nagysága 1,16 m2. A „GGI—3000” típusú kádat 55 cm mélyre a talajba helyezik. A kör alakú edény magassága 60 cm, párologtató felülete 3000 cm2 (Dunay, 1966). Nemcsak a szabad vízfelszínről, hanem a hó felületéről is történik párolgás. Nagysága megfelelő (kb. 10%-os) pontossággal megállapítható. Nagyon figyelemre méltó összehasonlítási alapot nyújt a lehetséges párolgásnak vagy a szabad vízfelszín párolgásának összevetése a tényleges csapadékadatokkal. A csapadék (C) és a lehetséges párolgás (P) viszonyszáma ugyanis Thornthwaite (1948; Thornthwaite és Mater, 1955) szerint az éghajlat ariditására vagy humiditására jól 53
