Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
jellemző adatokat szolgáltat. Ezt a viszonyszámot a Kárpát-medencére Szesztay (1961, 1980) határozta meg az alábbi formulával: (13) Budiko az ariditási tényezővel jelöli világatlaszában az egyes klímaövezeteket, és arról az egyes övezetekre a 9. táblázatban megadott értékek olvashatók le. 9. Táblázat. Az egyes klímaövezetek ariditási tényezői (Budiko nyomán in Petrasovits, 1981/b) Ariditási tényező (o) Az éghajlat jellege <0.3 tundra 0,3—0,1 erdő 1,0—2,0 sztyepp 2,0—3,0 félsivatag >3,0 sivatag 10. Táblázat A talaj színe és a párolgás közötti összefüggés (Petrasovits, 1981/b) Talajszín Párolgás. % Fehér 100 Sárga 107 Barna 119 Szürke 125 Fekete 132 A talajból elpárolgó víz mennyisége nagymértékben attól függ, hogy milyen a — talaj színe, — fekvése (északi, déli kitettség stb.) és — növényzete. A talaj színe és a párolgás közötti kapcsolatokat a 10. táblázat mutatja. A talaj színe és fekvése erőteljesen befolyásolja a talajnak a napsugárzás hatására történő felmelegedését. A levélfelület növekedésével ez a befolyás lényegesen mérséklődik. 1-es levélfelület-index esetén a talaj színe gyakorlatilag már nem befolyásolja a párolgást. A talaj hőmérséklete viszont a felső pár cm-es réteg párolgására van hatással. Ha sűrű növényállomány borítja a talajt, a párolgás lényegesen kisebb mérvű. Egyes éghajlati viszonyok között a megfigyelések szerint a gyapottal fedett talajon 5,6 mm, fedetlen talajon 9,0 mm volt a napi párolgás. 54
