Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

II. A víz és környezete

A sugárzási energiát joule-ban fejezzük ki. Korábban azonban a kalória (cal) volt egységként általánosan használatban. Az energiamennyiséget — természetes körülmények között — még területegységre is kell vonatkoztatni. Ilyen formában a cal cm 2 volt a mértékegység. A régi és az új egységek közötti összefüggés a következő:

1 cal cm~2 +4,1868 104J m~2. (2)

Az időegység (s) alatt vízszintes felületre érkező sugárzás intenzitását, illetve teljesítményét (J s"1 = 1 Watt) alapján, W m 2-ben adják meg.

A sugárzási energiát lehet még munka vagy elektromos energia mértékegységben is megadni. Ezek egymás között könnyen átszámíthatok, pl.:

1 kWh = 3,6 MJ, (3)

1 mkp = 9,80665 J. (4)

Sugárzási komponensek

A felszínre érkező rövidhullámú sugárzás egy része elnyelődik, egy része visszaverődik. A beeső rövidhullámú sugárzás összetevői a következők:

— direkt vagy közvetlen napsugárzás, S,

— diffúz vagy szórt napsugárzás (ún. égboltsugárzás), D.

A légkör hosszúhullámú visszasugárzása, V.

A direkt és a diffúz sugárzás összege adja a teljes vagy globálsugárzás (G) értékét, vagyis

G = S+D.

(5)

A felszín sugárzásvesztesége viszont az alábbi komponensekből adódik:

— a globálsugárzás visszavert (reflektált) hányada, R

— a felszín hosszúhullámú hőmérsékleti kisugárzása, K.

A felszín visszaverő képességét, azaz albedóját (A), a visszavert és a beérkező globálsugárzás hányadosa adja, vagyis

"4 (6)

A felsorolt valamennyi komponens a sugárzásháztartás alapegyenletében foglalható össze a következő formában:

Rn=(S+D-R)+(V~K) = (G-R)-(K- V) = G (1 -A)-Eeff (7)

Ez az egyenlet voltaképpen a felszín teljes sugárzásmérlegét (R„) adja meg, amelyben pozitív tag, és így a felszín számára bevételt jelent az S, a D és a V, viszont negatív tag, és így veszteséget jelent az R és a K komponens. Itt az effektiv vagy tényleges kisugárzás

Eeff=(K-V). (8)

45