Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai

sajátos igényeivel, amelyek ágazati adatbankfiókok (földügyi, vízügyi, meteorológiai stb.) működtetésével elégíthetők ki.

— A mezőgazdaság természeti erőforrásaival való gazdálkodás területi (üzemi) és országos keretterveire (vázlatra) volna szükség. E munka már meglevő értékes részletekre építhetne, így a Vízgazdálkodási Kerettervekre és tanulmányokra — és ahol van —, racionális földhasználati, meliorációs és környezetvédelmi stb. tervekre. Ezek a meglévő tervek azonban ritkán vannak egymással összhangban, illetve nem vagy nem eléggé vannak tekintettel egymás kölcsönhatásaira: „a részek” egymásra és az „egészre”. E fontos „részlet”-tervek területileg vagy nem fedik, vagy kölcsönhatásaiban nem egészítik ki, olykor leronthatják egymást. Gyakran nem vizsgálják a tényezők konkrét interakcióját. A megvalósítás céljában és időbeli sorrendiségében sincsenek szinkronban.

Egy-egy tájegység, illetve az ország agráripari fejlesztése ilyen területi vázlattervek hiányában a szükségesnél jóval nagyobb kockázattal, rögtönzéssel és a beruházások gyengébb hatékonyságával valósítható meg.

— A politikai gazdaságpolitikai célkitűzéseket szolgáló területfejlesztési koncepciók és a népgazdasági tervek jobban igényeljék és integrálják a mezőgazdaság természeti erőforrásaival való gazdálkodási vázlatterveket, azok eredményeit.

A természeti és társadalmi jellegű interakciók és változások rendszeres figyelem- bevételével az ilyen keret- vagy tanulmánytervek egy permanens tervezés folyamatában — mint a területfejlesztési tervek része — fejlődhetnek.

— A problémának metodikai, elméleti és gyakorlati bonyolultsága és nemcsak a mezőgazdaságot érintő természeti erőforrásokkal való szoros kapcsolata miatt a jelenleginél szervezettebb, átfogóbb koordinációt igényelne mind belföldi, mind nemzetközi vonatkozásban, főleg a kutatásban és a tervezésben.

— Indokoltnak látszik a meteorológiai, a vízügyi, a környezetvédelmi, a földügyi és esetleg a földtani munka állami irányításának koordináltságát felülvizsgálni, és ahol szükséges és lehetséges, szervezetileg is fejleszteni.

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a természeti erőforrásokkal és általában a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bármely szintű gazdasági döntésnek az ökológiai-ökonómiai politikai összefüggésrendszer információira és követelményeire kell épülnie.

E politika hatékonysága érdekében azonban fel kell használnia a természeti és a közgazdasági környezetre vonatkozó ismert objektiv törvényeket.

Ezért jogos az a társadalmi-politikai igény, hogy ezeket a természeti és társadalmi összefüggéseket és kölcsönhatásokat minél teljesebben feltárjuk és minél szélesebb körben megismertessük. A kutatásnak és a felsőoktatásnak a jövőben még többet kell tennie, hogy folyamatosan megfelelhessen — az elismerésre méltó szép eredmények mellett — ennek a megtisztelő feladatnak.

27