Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

II. A víz és környezete

II. A VÍZ ÉS KÖRNYEZETE

1. NÉHÁNY ÖKOLÓGIAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI ALAPKÉRDÉS

Az ökológia a biológiának egyik fontos tudományága. Azokat a térben és időben változó strukturális és funkcionális kölcsönkapcsolatokat vizsgálja, amelyek az adott rendszeren (ökoszisztémán) belül az élő szervezeteket egymáshoz és környezetükhöz kötik.

Kutatja e kölcsönhatásokat szabályozó törvényszerűségeket, érvényesülési módjaikat és kidolgozza az alkalmazási eljárásokat.

Ma már gyakran képes e bioszférát érintő emberi tevékenység minőségi megítélésére, várható hatásának előrejelzésére, azoknak a legfontosabb alapelveknek az ismertetésére, amelyeknek az érvényesítése társadalmi-gazdasági tevékenységünk tartósan kedvező eredménye szempontjából elengedhetetlen.

Nélkülözhetetlenek e tudományterület ismeretei a hibás emberi cselekvés káros hatásának a megszüntetésében éppen úgy, mint a meglevő, élő rendszerek teljesítő képességének társadalmilag szükséges és ökológiailag megengedhető mértékű növelésében. Társadalmi méretekben ki kell tehát alakítani azt az ökológiai szemléletet, amely:

— nagy távlatú, törés nélküli fejlesztést tűz ki célul,

— érvényesíti az egységes egész szempontjait, a részfolyamatokat pedig ennek megfelelően szabályozza,

— anyag- és energiamérlegét a természet analógiája alapján állítja fel, egészséges és gazdaságos energiaáramlással, szigorúan következetes, „hulladékmentes” anyagkörforgással.

Ehhez az ökológia rendszermodelleket épít fel, ezek segítségével megismerteti azokat az ökológiai törvényszerűségeket, amelyek betartása még a leghaladóbb civilizációs berendezkedés mellett is — biológiai értelemben — kellő biztonságot nyújt.

Az ökológia vizsgálati egységei a természetes ökoszisztémák. Ezek olyan önálló, önszabályozó és önfenntartó rendszerek, amelyek funkcionális egységbe foglalják a környezet szervetlen elemeit és szerves tényezőit (abiotikus és biotípus faktorait) jelentő bio-, illetve ökotop-, valamint az élő szervezetek közösségének, biocönozisá- nak a kölcsönhatásait.

Energetikai szempontból az ökoszisztémák közbenső rendszerek, az energiaforrás (Nap), és az energiabázis (Föld) között. Ezeken át folytonos az energiaáramlás. M íg az energia átáramlik a rendszereken, az anyag zömmel helyileg, a rendszeren belül, a biotóp és a biocönózis között végzi körforgását. Emellett a rendszert befolyásolja a globális, az egész bioszférát érintő biokémiai ciklus is.

28