Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések
A korábbi időszakok gyors területi fejlesztésével szemben a jelenlegi szakaszban a területi fejlesztés mérséklődött, sőt visszaesett. A fő célkitűzés az öntözési lehetőségek jobb kihasználására irányul. A nagymértékű területfejlesztés helyett a meglevő öntözési lehetőségek még eredményesebb, hatékonyabb kihasználására való törekvés az indokolt és lehetséges. Ennek során jogos az öntözéssel szemben támasztott azon igény, hogy országos méretekben növelje az állatállomány takarmánybázisát és járuljon hozzá a fehérje- és abrakbehozatal csökkentéséhez. Fokozza a hagyományos kiviteli cikkek termelését főként a zöldség- és gyümölcsfélékből, és segítse elő a hazai piac egyenletesebb, bőségesebb ellátását. A rizstermesztés színvonalának, eredményességének növelése tovább csökkentse az importot, és minél nagyobb mértékben elégítse ki a hazai szükségletet. A következő időszakban, intenzív üzemeinkben — főként a kertészetekben — teret kell biztosítanunk olyan hidrotechnikai megoldásoknak és termelésszervezési módszereknek, amelyek során a különleges öntözések szélesebb körére nyílik igény és lehetőség. E lehetőségek kihasználásában lemaradtunk. A jelenlegi öntözési lehetőségek hatékonyabb kihasználásán túl az öntözésfejlesztés tennivalóinak fő területe a következő évtizedben az új korszerű öntözési kapacitások lértehozása, és üzemi feltételrendszerének megteremtése. Eredményes öntözés csupán ott várható, ahol a termőhelyi adottságok — mindenekelőtt a talaj és a termelési cél — összhangja is jó. Már a tervezés időszakában gondolni és törekedni kell olyan agro- és hidrotechnikai megoldásokra, amelyek előnyben részesítik az élőmunka-takarékos megoldásokat és eljárásokat az öntözési technikában. Az öntözés kettős beavatkozás az emberi környezetbe. Egyrészt része az adott gazdaság vagy táj komplex vízgazdálkodásának. Számos kölcsönhatásban van a természetes csapadékkal, a lefolyással, a talajvízzel stb. Ugyanakkor egyik láncszeme a növénytermesztési technológiának is. Kölcsönhatásban van a talajműveléssel, a termesztett növényfaj és fajta megválasztásával, a trágyázás mértékével és módjával stb. Ezek a tényezők ronthatják vagy javíthatják az öntözés hatását a növénytermesztésben. Az öntözés tehát egyszerre vízgazdálkodási és növénytermesztési beavatkozás, melynek közös bázisa a talaj. A sok éven át tartó, rendszeres öntözés radikális fizikai, kémiai és biológiai beavatkozás a talaj és a környezet életébe. Az öntözések bevezetésével az évszázadok alatti ökológiai feltételek hatására kialakult helyzet megváltozik. E változások jellege, mérete és eredményei még sok szempontból nem ismertek. Különösen az öntözés tartamhatásáról tudunk keveset. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ha az öntözés méretei bizonyos nagyságot túlhaladnak, az öntözésfejlesztés az adott ország jelentős anyagi erőforrásait igénybe veszi és hatása a termelés bővítésében számottevő. Az öntözés ez esetben már jelentős agrár- és közgazdasági faktor, sajátos gondjaival és eredményeivel. Az öntözés fejlesztésének iránya, mennyiségi és minőségi jellemzői sem egy-egy gazdaságban, sem egy-egy tájon nem szabhatók meg helyesen a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság fejlődésének ismerete és a közöttük meglévő kölcsönhatások figyelem- bevétele nélkül. Kívánalom, hogy a műszaki létesítmények és berendezések a gazdaságosság határain belül az alábbi feltételeket elégítsék ki. 150
