Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések

— Ne rontsák vagy veszélyeztessék a talaj termékenységét. Különösen a szikes vagy sós talajok, illetve nagy sótartalmú talajvizek esetén fontos az öntözés hatására megnövekvő talajvízszint kedvező határok között tartása.

— A felületi öntözések műszaki előkészítése során tereprendezéssel okozhatnak jelentős károkat a talaj termékenységében. A felsőbb talajréteg „leskalpolásával” sós-szikes vagy terméketlen altalaj kerülhet a felszínre, és a tábla feltöltött részén vastag, termékeny foltok alakulhatnak ki. Ezáltal termelési és vízgazdálkodási szempontból a tábla heterogénné válik.

— Ide sorolhatók az esőztető berendezéssel szemben támasztott talajtani követelmények is. A kis permetintenzitás és a csepperózió a talajtermékenység védelmének fontos tényezője, főként lejtős, vagy rossz vízgazdálkodású talajokon.

— Térben és időben, a tervezett mértékben és valószínűséggel minimális vízveszteséggel elégítse ki a termesztett növényállományok öntözővízigényét, egyenletes vízszétosztást tegyen lehetővé a táblán. Másrészt lehetséges legyen a főleg csapadékból származó, károsan bő vizeknek a talajból és a talajfelszínről való időbeli elvezetése.

— Ne gátolja a növénytermesztési munkák gépesítését, kemizálását és a szállítási munkákat, a mezőgazdaság komplex gépesítését.

— A vízszétosztás és a vízelvezetés minimális élőmunkát igényeljen az automatizálás és az élőmunka-takarékos megoldások révén. Erre nemcsak esőztető öntözőmódszereknél van lehetőség.

— A berendezések minimális termőterületet vegyenek el, és üzemeltetésük ne károsítsa a növényzetet.

Mindezen követelmények jelentőségét leginkább az adott mezőgazdasági termelés szintje szabja meg. A magasabb szintű mezőgazdasági termelés az alacsonyabb szintűnél nagyobb költségek és beruházások viselésére képes.

4.2. AZ ÖNTÖZŐKAPACITÁS MÉRÉS ÖKOLÓGIAI MÓDSZERE

Az öntözési műszaki beruházások állagának értéke Magyarországon tízmilliárd nagyságrendű. Ennek hasznosítása érdekében további, közel hasonló nagyságrendű beruházások, felszerelések kerülnek az öntözőgazdaságokba. Nagyon időszerűnek látjuk vizsgálni és ellenőrizni ezeknek az óriási népgazdasági értékeknek a kihasználtságát.

A végzett műszaki beruházások hatékonysága szempontjából kívánatos, hogy az öntözőkapacitásokat teljes mértékben igénybe vegyük, kihasználjuk azokat. Ennek két feltétele van. Az egyik, hogy a kapacitásnak megfelelő öntözővízkészlet biztosítva legyen, a másik, hogy a vízfelhasználók részéről meglegyen az igény és a képesség a kapacitásnak megfelelő vízmennyiség felhasználására.

Adott időszakban és helyen előforduló kapacitás-kihasználatlanság okát tehát az öntözővízigény hiányában, vagy az üzemek felkészületlenségében kereshetjük.

A mezőgazdasági üzemeknek a müvek-berendezések vízszolgáltató képességével szemben támasztott igényei azonban változhatnak évjáratonként, illetve a különböző éveken belül az egyes hónapokban is. A műszaki kapacitások folyamatos és teljes

151