Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
Előszó
ELŐSZÓ Az agrohidrológia kifejezést a magyar szakirodalomban nem alkalmazzák, jelentéstartalmával eddig nem foglalkoztak. Ismételt használatával az angol és francia nyelvű irodalomban, különösen az utóbbi évtizedben újból találkozni lehet. A jelentés tartalma azonban kevésbé meghatározott. Igen gyakran lefedi a magyar nyelvben a „mezőgazdasági vízgazdálkodás”-i ismereteket és beavatkozásokat. A nemzetközi és a magyarországi kutatások elegendő információt adnak ahhoz, hogy megkíséreljük az agrohidrológia fogalmának meghatározását, néhány gyakorlati szempontból fontos és lehetségesnek tartott kérdésének felvetését, vázlatos kifejtését. Az agrohidrológia a hidrológia része és részben szülötte. Ismeretes, hogy általánosabb értelemben a vízzel foglalkozó tudományok összességét, szükebb értelemben pedig a vizek teljes földi körfolyamatának fizikai, statikai, dinamikai jelenségének feltárásával foglalkozó tudományt nevezik hidrológiának. Egyre általánosabb, hogy a hidrológia külön ágának tekintik nemcsak a vizek (felszíni — felszín alatti) összetételének és mozgásterének kutatását, hanem a víz és az adott környezet kölcsönhatásaival, továbbá a víz és a benne levő élő szervezetek kölcsönhatásának vizsgálatával foglalkozó tudományt is. A tudományok határai módosulásának, a tudásrendszerek integrálódásának és differenciálódásának megnyilvánulása, hogy a „hidrológia” jelzőként vagy jelzősített főnévként nemcsak a műszaki, hanem más tudományban is szerepel, az adott tudomány vízzel foglalkozó területének a megnevezésére, például hidrobiológia vagy éppen agrohidrológia. A hidrológiai jelenségek eredendő területi egységének a vízgyűjtőt tekintik. A vízmozgási körfolyamatok felszíni jelenségeinek olyan térbeli eleme, amely természeti, főként a topográfiai viszonyoktól függő képződmény, a felszíni vizek összegyüle- kezésének területe. A vízgyűjtőn végbemenő vízmozgási folyamatok természeti és művi tényezők kölcsönhatásának eredménye. E tényezők azonban nemcsak mező- és erdőgazdasági jellegűek lehetnek, hanem pl. ipari, közlekedési. Az agrohidrológia azoknak a vízmozgási, bevételi, átalakulási (fotoszintézis), áthelyeződési és kiadási folyamatoknak a törvényszerűségeit vizsgálja, amelyek területi alapegysége a földhasználat önálló vízháztartási eleme: a tábla. A tábla, ha helyesen méretezett, éppen legfontosabb ökológiai követelménye vízháztartási adottságainak viszonylagos homogenitása. E tulajdonsága a választott művelési ág, az alkalmazott termesztéstechnológia és a termesztett növény igényei 9
