Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: Bevezető
Bevezető A sík vidéki vízrendezés főbb összefüggéseit összefoglalóan tárgyaló külön könyv magyar nyelven még nem jelent meg, a vízrendezés egyes részletkérdéseivel foglalkozó értékes cikk és tanulmány azonban annál több. Magyarországon a mezőgazdasági területek nagytérségi vízgazdálkodásának történetileg első szakaszát jelentik a XIX. század első felében megkezdett, tágabb értelemben vett vízrendezési munkálatok. Ezek magukban foglalták a káros többletvizek elleni lecsapoló, megelőző, elhárító és kárcsökkentő beavatkozások széles körét. Mindez kezdetben csaknem kizárólag műszaki- kultúrmérnöki munkálatokkal valósult meg. Ezek a nagy, átfogó lecsapolási-vízrendezési munkálatok: főművi csatornák építése, átemelő szivattyútelepek létesítése csatlakozó üzemi és üzemközi csatornahálózattal, az ország nagy területét érintették. A szükséges nagyarányú gazdasági ráfordítások jelentős eredményeket hoztak, és ökológiai szempontból is gyökeres művi beavatkozást jelentettek a táj, mindenekelőtt az Alföld vízháztartásában. Ez a kiemelkedő jelentőségű — az óriási eredmények mellett problémákat is újratermelő —, nagyszabású munka a XIX. század második felében bontakozott ki és lényegében napjainkig tart. A víz- rendezési munkálatoknak ez a szakasza egy fejlődő, lényegében azonban jórészt extenzív mezőgazdasági termelés igényeit, a mennyiségi növekedés követelményeit elégíthette ki. A magyar mezőgazdaság tőkés fejlesztésének az átfogó nagytérségi vízrendezés feltétele és egyben eszköze is volt. Az 1970-es évek elején, a szocialista szervezetében megszilárdult mező- gazdaság — főként a növénytermesztés — gyors ütemű és nagyarányú fejlődése napirendre tűzte a vízrendezési tapasztalatok átfogó és komplex — tehát nemcsak műszaki — tanulmányozását, valamint új fejlesztési koncepciók kialakítását. Az intenzív vízrendezés első konkrét komplex nagytérségi koncepcióját az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Intézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézete és a Körös-völgyi Vízügyi Igazgatóság szakember-együttese dolgozta ki részletesen 1974 —76-ban. Ez a koncepció alapul szolgál a Körös-völgy egész vízgazdálkodásának fejlesztéséhez. A növénytermesztés már említett nagyarányú fejlődését szemléltető or7
