Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
a káros vizek elvezetése a nagyüzemi táblákon is az agronómia igényei szerint oldható meg. 7. Az új helyzetnek megfelelő területi vízrendezési ajánlatok számtalan variációja előbb született meg, mint ahogy a nagygépi technológiák vízrendezési igényét agronómiailag kidolgozták volna. így a régi elméleti bázison kialakult nagytérségi vízrendezési gyakorlat és az új táblacentrikus vízrendezési igény az üzemi vízrendezés gyakorlatában elég ellentmondásos eredményekhez vezetett. Ahhoz, hogy a tábláról, az üzemből a fölös vagy káros vizet el lehessen vezetni, előbb a főműveket kell kiépíteni, s így azok kapacitását jóval előbb kell meghatározni, mint ahogy az üzemi vízrendezés megkezdődne. Már a jelen, de a közeljövő nagyüzemi gyakorlata is jóval vízérzékenyebb a megelőzőnél. Hiszen a termőterület biológiai vízkárai a teljes gépesítettségű természtési rendszerben agrotechnikai akadályokká is válhatnak. A nagyüzemi szántóföldi termesztési egység — ami régen a parcella volt — ma a szántóföldi tábla, amelynek nemcsak meghatározott fekvése, alakja és kiterjedése, hanem potenciális termőképessége is van, s a növénytermesztési folyamatok legfőbb eszköze és színtere is, miközben a talajmunkák tárgya és minden agrotechnikai gép és eszköz egyidejű hordozója. Ez utóbbi — hogy megbírja e a táblaterület az éppen esedékes erő- és munkagépsort — minden művelet meghatározójává és eredményességének befolyásolójává vált. A tábla talajának vízgazdálkodása — víztelítettségi állapota —, az erő- és munkagépek, valamint a szállító járművek táblán való mozgási lehetősége közötti kapcsolat közismert. A nagyüzemi területek vízelvezetési igényének meghatározásához ezért legcélszerűbb a táblák vízlevezetési igényéből kiindulni. A szántóföldi tábla mint alapegység A szántóföldi tábla mesterséges területelem. A tájterület, üzem vagy vízgyűjtő terület egy-egy szabályos művelési egysége, amelynek agronómiailag két alapfeltételt kell kielégítenie, illetve megközelítenie. Ezek: — az egyidejű művelhetőség és — a homogén termőképesség. Az egyidejű művelhetőség a nagygépi növénytermesztés mind fokozódó követelménye. A konfliktushelyzetet az egyszerűen összevont, összeművelt területeken mint primitív „nagytáblákon” az egyidejű művelhetőség hiánya alakította és alakítja ki elsősorban. A nagy teljesítményű erőgépek után kapcsolt széles munkagépsor teljesítményét a folyamatos munkaút és az egyenletes sebesség határozza meg. Pl. ha egy 10 m széles munkagép (kultivátor vagy vetőgép) a kijelölt táblán 6 km-es sebességgel haladhat 1 km hosszban, akkor egy menetre 10 000 m2, azaz egy ha területet művel meg 10 perc alatt. 10% forgásidővel számolva, az óránkénti teljesítmény 5,5 ha. Ha a munkautat bármilyen terepakadály megszakítja 40
