Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: A vízrendezés
évi összcsapadékból mintegy 50% hasznosul az evapotranszspiráció folyamatában. A hasznosulási aránynak minden 1%-os javulása kb. 400 000 t szemes- kukorica-terméshez szükséges vízmennyiséget fedezne. A vízhasznosítás eredményességét leginkább kifejező bioökológiai mutató a növényállomány által evapotranszspirált vízmennyiség hasznosulásának hatékonysága. Ez kifejezhető az egységnyi vízmennyiségre jutó termés, biomassza, fehérje, energia stb. mennyiségével, illetve az egységnyi termés előállításához felhasznált vízmennyiséggel. A vízhasznosítás hatékonysági mutatója nemcsak a vízzel, hanem az egyéb természeti és társadalmi erőforrásokkal való gazdálkodás színvonalának is egyik kifejezője. Saját vizsgálatainkból példaként megemlítem, hogy ezek az értékek akkor már jók, ha: — a kukoricánál (6—10 t/ha közötti hozamszinten) 0,1 t szemterméshez 50—60 t víz; — a cukorrépánál (45 —80 t/ha közötti termésszinten) 0,11 gyökérterméshez 9—10 t víz használódik fel az állományok által elpárologtatva. A növénytermesztés vízigénye A hazai kutatások az utóbbi évtizedben lényegesen előrehaladtak, és a különböző termesztett növényállományok vízigényére, a vízigény tenyészidő alatti változására vonatkozóan olyan adatrendszerünk van, amelynek pontossága és részletessége ma még meghaladja az egyes mezőgazdasági üzemekben gyakorlatilag kialakítható vízgazdálkodási helyzetet. Az iparszerű növény- termesztési rendszerek leginkább képesek és alkalmasak arra, hogy a növény- állományok vízigényével kapcsolatos eddigi kutatási eredményeket felhasználják. A növényállományok vízigénye nem szűkíthető le a növényzetnek a talaj nedvességtartalmával szembeni igényére. Bármely talajnedvességszint csak egy meghatározott légnedvességszinttel együttesen képes a fajtól és a környezeti körülményektől determinált vízigényt kielégíteni. Ide tartozik az a kutatási eredményünk is, hogy fajtól és környezettől függő mértékben a levegő nedvességtartalma és a talaj nedvességtartalma bizonyos határok között és bizonyos ideig képesek egymás helyettesítésére is. Az ezzel kapcsolatos összegező adatokat mutatja be a 2. ábra, amely a talaj felvehető vízkészletének százalékában és a levegő relatív nedvességtartalmának százalékában szemlélteti azt a vízellátottsági állapotot, amikor a víz nem korlátozó tényező, amikor mint hiány vagy többlet mindig káros helyzetet teremt. Az ábrán feltüntettük a vízellátottság egy olyan statikus szintjét, amikor más tényezőktől függően 14
