Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ijjas István: A sík vidéki térségek belvízjelenségeinek matematikai modellezése
adat és a nagy számít ási munka-igény miatt viszont számítógép nélkül a modellek általában nem használhatók. A külföldi modellek hazai adaptálását sok körülmény nehezíti [Morvay, 1979]. Kidolgozóik általában nem teszik közzé a modell megoldására szolgáló számítógépi programot, vagy ha igen, nem a legfejlettebb változatot. Az alap- feltételek és sokszor a célok is mások, mint nálunk, és kevés az olyan szakember, aki a hidrológiához, a hidraulikához, a matematikához és a számítás- technikához egyformán ért, és így az adaptálást sikeresen el tudná végezni. Az ISU (Iowa State University) modell A modellt 1967-ben Haan dolgozta ki a nagy kiterjedésű sík vidéki vízgyűjtők vizsgálatához, majd De Boer, Johnson és Saxton fejlesztette tovább [Pickup, 1976]. A modell egyik fontos alapfeltétele az, hogy a vízgyűjtő területek elemei felületi mélyedések sorozatából állnak, amelyek mindegyikéhez saját vízgyűjtő terület tartozik. A modellel a nyílt csatornás és az alagcsöves vízrendezés esetei is vizsgálhatók. Alkalmazásához napi párolgási és csapadékidősorok szükségesek. A számítás eredményei: a vízgyűjtőről érkező vízhozam, a napi evapotranszspiráció és a talaj nedvességtartalma a gyökérzónában. A modell figyelembe veszi a növényzet vízvisszatartó hatását, a felszíni tározást, a beszivárgást, a felszíni lefolyást, a tározást a talajban, az elszivárgást a talajvíztér felé, az alagcsövezés hatását és az evapotranszspirációt. Az SCS (Soil Conservation Service) modell Az Egyesült Államok Talajjavító Szolgálata hosszú időn keresztül nagy területre kiterjedően végzett talajnedvességi méréseket. Ezek segítségével módszert dolgozott ki a lehullott csapadék és az ebből származó vízhozam meghatározására. E mérések eredményeire épül az SCS modell [Williams, 1979]. A vízgyűjtőn való összegyülekezést (késleltetés és az árhullám összegezése) a modell egy paraméter segítségével veszi figyelembe, melyet a programba beépített eljárás optimalizálással határoz meg. Három talajnedvességi állapotot különböztet meg a modell: I. száraz, II. normál és III. nedves. Mindegyikhez tartozik egy-egv ún. ,,kfolyási görbe szám”. Ettől függ az említett paraméter értéke. Az optimalizációt a program iterációs módszerrel végzi. A számításhoz szükséges adatok: — a lefolyási görbe száma a normál állapotban; — a mért vízhozam-idősor; — a napi csapadék összege; — az átlagos havi kádpárolgás. 135
