Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ijjas István: A sík vidéki térségek belvízjelenségeinek matematikai modellezése
Ezek segítségével állítja elő a modell a napi, a havi és az éves vízhozam- sorokat. A modellt Texasban megközelítően 50 vízgyűjtőn próbálták ki. A modell az éves és havi vízhoz am-idősorok számításakor a szakirodalom szerint teljesen kielégítő, a napi értékek számításakor viszont csak elfogadható eredményeket adott. Általában 1 — 2 éves adatsorok segítségével kalibrálták a modellt, majd 10—30 éves idősorokat generáltak vele. A TUD (Technical University of Denmark) modell A Dán Műszaki Egyetem [Nielsen, 1978] dolgozta ki a modellt nagyobb kiterjedésű, 100—1000 km2 területű, mezőgazdaságilag művelt vízgyűjtők csapadék-lefolyás viszonyainak meghatározására. Tíz paramétert tartalmazó modell. Az összegyülekezés folyamatát négy egymással kapcsolatban álló tározótérrel mutatja be. Ezek: a hó-, a felületi, az altalaj- és a talajvíztározók. A hóban való tározás a hőmérséklettől függően a csapadék mennyiségével növekszik, az olvadás értékével csökken. Az összegyülekező vízhozam a felszíni, a felszín alatti és az alapvízhozam összegéből adódik. A tározóterek kapacitását egy-egy paraméter szabályozza. Lényeges különbség a többi lefolyási modellhez viszonyítva az, hogy a beszivárgást nem a Horton-egyenlettel vagy ennek módosított változatával számítja, hanem a nettó csapadékból egy lineáris, empirikus (Marelins-féle) képlettel határozza meg a felszíni lefolyást, és a maradék adja a beszivárgást. Napi csapadékösszeget, léghőmérsékletet és havi kádpárolgást használ bemenőadatként, és napi vízhozam-idősort, valamint talajnedvesség-tartalmat számol. Három vízgyűjtőn végeztek vele vizsgálatokat. Az eredmények kiemelkedően jók voltak. A mért és számított vízhozamok éves idősorainak korrelációs tényezője a vizsgált 12 évben 0,926 és 0,978 között mozgott mindhárom vízgyűjtőn. A DPWB (Deterministic Parametric Water-Balance) modell 1968-ban tervet dolgoztak ki a svédországi Kloten környéki, erdővel borított mocsaras területek rendezésére. Ehhez tanulmányozni kellett a vegyszeres gyomirtás, a műtrágyázás és az erdőirtás okozta változásokat. A hidrológiai folyamatok elemzéséhez a vízmérlegen alapuló vízgyűjtő modellt dolgoztak ki [Grip, 1968]. Kiindulásként a Stanford modellt használták, de ezt alaposan átalakították és leegyszerűsítették. A leglényegesebb módosítások a következők: — a valószínűségi eloszlást követő paraméterek átlagát használták; — szétválasztották a felső tározási zónát és a csapadék egy részét visszatartó, ún. intercepciós zónát (a növényzetet); 136
