Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
Az egyik öblözetben 15 év alatt a szivattyúkapacitás teljes kihasználása az I—II. hónapban 1 alkalommal 9 napig, 1 alkalommal 6 napig, 1 alkalommal 2 napig, a III—IV. hónapban 2 alkalommal 2 napig tartott. A másik öblözetben 19 év alatt az I—II. hónapban 1 alkalommal 11 napig tartott csupán. Ez egyben azt is jelentheti, hogy csak ennyi ideig tartott a felszíni vizek kényszerű pangási ideje a területen? Érdemes a válasz érdekében azt is áttekinteni, hogy mennyi ideig tartottak a folyamatos belvízátemelési időszakok, amikor a szivattyúkapacitás kihasználtsága csak részleges volt, bár a felszíni vizek ténylegesen elborították az öblözet kisebb-nagyobb részét. Az első öblözetben 1 alkalommal 47 napig tartott a naponként ismétlődő, de változó napi üzemidővel történő átemelés, vagyis az öblözetben a felszíni víz ennyi ideig borított területet. Időszakokra bontva az I—II. hónapban 36 nap, a III—IV. hónapban 20 nap, az V—IX. hónapban 17 nap, a X—XII. hónapban 5 nap volt a naponként ismétlődő átemelések leghosszabb időtartama, ami jóval meghaladja a vízborítás eltűrhető értékeit. A másik öblözetben a leghosszabb üzemidő rövid megszakításokkal 119 nap volt (a XII—IV. hónapban), amit ugyanezen év júniusában még egy 20 napos követett. Időszakokra bontva az I—II. hónapban 28 nap, a III—IV. hónapban 28 nap, az V—IX. hónapban 20 nap, a X—XII. hónapban 19 nap volt a naponként ismétlődő átemelés leghosszabb havi időtartama. Azonosítva ezen időtartamokat a felszíni vizek teljes kapacitással végzett átemelésének idejével, meg kellett állapítanunk, hogy a főmű jó vízszállító kapacitása ellenére, a tényleges vízborítás időtartama sokkal hosszabb, mint amit ma már a termelés eltűrhet. Az okot abban találtuk, hogy a felszíni vizek összegyülekezése túl lassú, nem folyik annyi víz az átemelőszivattyúk szívócsövéhez, amennyit az képes volna átemelni. Az összegyülekezési idő rövidítése, a felszíni vizek gyorsabb eltávolítása, a kényszerű pangási idők megengedett korlátok között való tartása csupán a levezetőhálózat sűrítésével oldható meg. Az összegyülekezési időt alapvetően ugyanis nem a csatornában való vízmozgás, hanem a víznek a terepen való mozgása, mozgási sebessége határozza meg, ami a minimális esésű alföldi terepeinken rendkívül lassú. Jó, ha eléri az 1 cm/s értéket. A meglevő főművi vízszállító kapacitás kihasználásán tehát úgy lehetne 107
