Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
talajvízig leszivárgott csapadékból, hóléből származik. A talajvízjárás üteme lassú, ennek megfelelően a fakadó vizekből táplálkozó „alap’’-lefolyáshullám (szaggatott vonallal jelöltük) is hosszan elnyúlott. Erre az alaphullámra futnak rá a gyakorlatilag vízzáró, mély fekvésű semlyékekre hulló csapadékból származó heves felszíni lefolyások, melyek hasonlóan viselkednek, mint az előző öblözetek felszíni lefolyásai. összefoglalásul a következőket állapíthatjuk meg. A hidrológiai folyamatok részletes elemzése is igazolja az előzőekben más feldolgozásokkal is alátámasztott tapasztalatainkat. Kistérségben a talaj „foltosságának” kiemelkedő szerepe van a felszíni lefolyás alakulására. A felszíni lefolyást okozó jelenségek igen heves vízjárású lefolyásokat váltanak ki. Ennek megfelelően a kistérség vízrendezésének alapelveiben, a felszíni lefolyás mértékadó eseteinek megválasztásában nem alkalmazhatók a nagytérségek eseteiben alkalmazott módszerek. A kistérség érzékenysége nagyobb lévén, az üzemi vízrendezés korábbi szemlélete felülvizsgálatra szorul. A lefolyás (vízháztartás) szabályozásának itt, épp annak rendkívüli és a nagytérségben elképzelhetetlen hevessége miatt, sokkal nagyobb a jelentősége, lehetősége és a fejlesztés során jelentkező időszerűsége. Mindez naprakész tájékozottságot, tevékenységet igényel, ami meghaladja a meliorációs beavatkozások kereteit. Az üzemi vízháztartás folyamatos szabályozása csak üzemen belüli feladatként képzelhető el. Kérdésünket tehát úgy érdemes tárgyalni, hogy az üzemi (kistérségi) vízháztartás naprakész szabályozása milyen — a korábbiaktól eltérő — hatással lehet a nagytérségi tevékenységre, mindenekelőtt a növénytermesztési érdekek figyelembevételével. Mai helyzetkép A tábla a csapadék-visszatartás, illetve többlet víz-elvezetés ellentmondásos feladatának kritikus helye. Amit nem tudunk itt visszatartani, illetőleg innen időben elvezetni, annak pótlása, illetőleg terméscsökkentő szerepe a gazdálkodás eredményét alapvetően meghatározza. Arról viszont több vizsgálattal magunk is meggyőződtünk, hogy a főművek méreteinek növelése (bizonyos határokon túl) az üzemi vízrendezés fejlesztése nélkül alig lehet e tekintetben eredményes. A felszíni vizeknek a csatornahálózatig való lefolyása üzemi hálózat híján ugyanis olyan lassú, hogy az elvezetés gyorsítása — a befogadó főművek méretének növelése ellenére — lehetetlenné válik. A főművek teljesítőképességének kihasználtsága már ma is ezért rossz. Bár a területen még áll, illetőleg lassan mozog a víz, a szivattyútelepek üzemeltetése kellő hozzáfolyás híján mégis csak szakaszos lehet. Fenti megállapítás érzékeltetésére példaképpen hadd idézzem az 1976; évben két kisebb Csongrád megyei öblözetben végzett vizsgálatunk eredményét. 106
