Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 3. Az időszakos vizbőség jelenségei

A természetes csapadéknak a mennyiségét és intenzitását nem áll módunkban szabályozni. Gyakorlati szempontból sokkal nagyobb jelentősége van a talaj vízbefogadó- és víznyelőképességének és szabályozásának.

A felületi vízképződés szempontjából különösen kedvezőtlenek a kötött szikes talajok, amelyek víznyelőképessége gyakran az 5—6 mm/óra nagyságot sem éri el. Ez az egyik magyarázata a szikes talajon bekövetkező nagy lefolyási tényezőnek.

A jó vízvezető képességű és nem telített talajokon is előfordulhat, hogy a talaj felületére jutó víz nem tud beszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe, és tartósan elborítja a talaj felszínét. A hó a külső hőmérséklet hatására elolvad, az alatta levő fagyott talajréteg azonban nem képes a víz szükséges ütemű befogadására.

A felületi vízborítások bizonyos, kivételes esetekben kedvezőek is lehetnek a növény- termesztés számára. Erre leginkább az évelő kultúrák — különösképpen a rétek és a legelők — esetében akad példa. A téli, kora tavaszi felületi vizek tartósabb visszamaradása lehetővé teszi a mélyebb talajrétegek átnedvesedését, és a tároló öntözés hatásának felelhet meg. Az esetek többségében azonban a felületi vízborítások különösképpen a növény- termesztésre károsak. Ezek a káros hatások:

a talajra:

— alacsonyabb talajhőmérséklet az elöntés alatt és után,

—• eliszapolódás, szerkezetrombolás,

— tápanyagkioldás;

a talajművelésre:

— a talajművelés megkésik,

— gyengébb minőségben végezhető el.

A talajerőgazdálkodásra:

— több szerves- és műtrágya szükséges,

— eltolódik a trágyázás optimális időpontja,

— az elővetemény hatása kevésbé érvényesül.

A növényállományra:

— a vetés általában késik,

— rendszerint több vetőmag kell,

— az esedékes növényápolási munkák ideje eltolódik,

— a növényápolás minősége részben romlik, részben javul,

— a gyomosodás nagyobb mérvű,

— a betakarítás gépesítését vízállások, egyenetlen talajnedvesség nehezíthetik.

A felsorolt kedvezőtlen hatásokat két fő csoportba sorolhatjuk: Közvetlenül a felszíni vizek jelentkezésekor bekövetkező károk és a közvetett károk csoportjába, amelyek az elöntés után csak bizonyos idő múlva jelentkeznek.

Közvetlen vízkárok

A közvetlen károk a növényállományban a felületi vízborítás megszűnését követően hamarosan megállapíthatók.

Nagyságuk művelési áganként, de növényenként is, azonos elöntési időtartam és víz- mennyiség esetén is, nagymértékben különbözhet. Mérvüket lényegesen befolyásolják azok a körülmények, amelyeket a víztűrés fejezetben részletesebben tárgyaltunk.

A közvetlen vírkárokat Aj.cser nyomán a következő csoportosításban ismertetjük:

— őszi vetésekben (őszi búza, őszi rozs, őszi árpa, egyéves őszi takarmánykeverékek, repce stb.),

88