Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 2. Az állandó vizbőség jelenségei
ellátni a területet. Minél humifikáltabb a tőzeg, annál jobban jelentkeznek a szélsőséges fizikai tulajdonságok, és annál nehezebb a pontos vízszintszabályozás. Kiegészítésként gyakran esőztető öntözésre is szükség lehet, különösen a száraz feltalajba vetett aprómagvak csírázásának és kezdeti fejlődésének elősegítésére. * A lápok mezőgazdaságilag hasznosíthatók erdőként, gyepként és szántóként. Erdőnként! hasznosításkor megfelelő fafajok telepítésével létesíthetünk lápi erdőket. Ilyen például hazánkban a Hanság vízrendezett kapuvári részében levő több ezer katasztrá- lis holdas égeres. Az égererdő alatt redszeresen szabályozzák a talajvízállást. A talajvízkezelés eredményeképpen katasztrális holdanként mintegy 10 m3 fanövendéktöbblet mutatkozik évente. A láp ősgyepként történő hasznosítása sohasem járhat teljes sikerrel. A lápi gyep ugyanis kis termőképességű, kevésbé értékes, hosszú életű igénytelen növények társulása. A vízrendezés hatására ugyan a lápi gyep összetételében bizonyos mértékben megváltozik, ez azonban rendkívül lassan megy végbe. Legcélszerűbb a lápot az ősgyep feltörése után gyeptelepítéssel kaszálóként hasznosítani. Szántóként is hasznosítható a láp vízrendezés után. A láp szántóvá tétele komoly telkesítési munkát igényel. A telkesítés során eltávolítandók — méghozzá tövestől — a különböző cserjék, tuskók stb. El kell egyengetni a láptalaj felszínének egyenetlenségeit. Be kell tömni a gyökerestől eltávolított bokrok, cserjék, fák stb. helyén maradó lyukakat. A magasabb lágy szárú növényzetet (nád, sás, gyékény) és azok zsombékjait össze kell szedni és el kell távolítani. Az eltávolított növényi maradványok elégetése nagy veszéllyel jár, mivel egy-egy ilyen zsombékrakás elégetésével az egész láp meggyulladhat, és eléghet egészen a talajvízszint mélységéig. A talajvízszintet a felszíntől számított 80 centiméteres mélység alá kell süllyeszteni, azután a talajt hatalmas lápi betonhengerrel tömőritjük. A betonhengerek 1 m szélességére kb. 1 tonna súly essék. A hengerezés után az ősgyepet, illetve az őslápot feltörjük, legfeljebb 15 cm mélységre hatoló szántással. A feltörés időpontja a nyári száraz időszak. Az őszi vagy tavaszi feltörés a láp legtöbbször túlzottan nedves állapota miatt nehéz. Egyébként is a hűvösebb időjárás miatt a gyepnemez korhadása lassú. A feltörést néhány tárcsázás, majd istállótrágyázás kövesse, hogy a gyepnemez teljesen elkorhadjon, illetve hogy a talajélet minél erőteljesebben meginduljon. A lápok használatának sok eljárása ismeretes. Főként attól függ, hogy síkláp vagy felláp hasznosítására törekszünk-e. A síklápok és az átmeneti lápok hasznosítása könnyebb, mint a fellápoké. Bélák szerint a hazai sík és átmeneti lápok talajainak főbb jellemzői a következők: térfogatsúly légszáraz állapotban: vízvezető képesség: kapilláris vízemelés: vízkapacitás: hasznosítható víztartalom: holtvíztartalom: szervesanyag- (humusz-) tartalom: feltalaj humifikálódási foka: humifikált feltalaj mélysége: 514—853 kg/m3 80—110 mm/óra 60—75 cm/24 óra 130—180 súlyszázalék 50—80 súlyszázalék 27—49 súlyszázalék 30—83% 50—80% 30—80 cm. A szívóárkokkal körülvett táblán a talajvízállással szembeni igények kielégítésére kell törekedni. A Délnyugat-Dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet a keszthelyi lápokon 77
