Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 1. A vízkárok elleni küzdelem

Ennek következtében a víz nagy része a talaj felületén mélyedésekben, tócsákban gyűlik össze, illetve a lejtő mentén a felszínen elfolyik. Az elfolyó víz vagy olvadó hóié magával sodorja a termőréteg jelentős részét. A völgyekbe lefolyó esővíz vagy hóié a patakokat megduzzasztja, kiárasztja. Száraz időben viszont ezek a vízfolyások kiapadnak, mivel a talajvízből érkező pótlás hiányzik.

A táj határozottan két részre válik:

— a lejtők és vízválasztók szárazak: csaknem állandó a vízhiány;

— a mélyedésekben időszakos, a zárt, nehéz lefolyású vagy lefolyástalan területeken viszont szinte állandó a vízbőség, ezért küzdeni kell a vízkárok ellen. Levezető csatornákkal, alagcsövekkel vezetjük el a felesleges vizet.

Az időszakos vízkárok elleni küzdelemkor az ember jelentősen beleavatkozik a természet vízháztartásába.

Mielőtt az egyes eljárásokat megismernénk, tisztáznunk kell néhány vízgazdálkodási alapfogalmat.

Ártér a folyó árvize által elönthető terület. Árvédelmi gátakkal körülvett folyók esetében a folyómeder és az árvédelmi gát közötti terület a hullámtér. Az ártér vagy a védett terület az ilyen töltésezett folyók esetében az árvédelmi gátakon kívül van (22. ábra).

Ármentesítés az ártér megvédése az árvíztől. Az ártérnek azt a részét, amely a folyó felőli oldal kivételével minden oldalról zárt, tehát vízlefolyás szempontjából az ártér többi részével nincs összefüggésben, öblözetnek nevezzük. Árvédelmi gátakkal körülvett folyók esetében az öblözetnek a folyó felőli — egyébként nyitott oldalát — az árvédelmi gát zárja be.

Árvízkor a folyó vízállása annyira megnövekszik, hogy a hullámteret többé-kevésbé kitölti, és az árvédelmi gátat áttörve, kijut az ártérre.

Belvíz minden olyan víz, amely a vízlefolyás szempontjából zárt területen időszakosan keletkezik, a talajt vízzel telíti, vagy elborítja. Az árvédelmi gátak nemcsak az árvizek ellen védik meg az ártereket, hanem megakadályozzák azt is, hogy a védett területek belvizei a folyókba ömöljenek.

Az egyes öblözetek belvize származhat:

— csapadékvízből,

— a talaj felszínére törő forrás vagy talajvízből,

— az öblözet mellett vagy azon keresztülhaladó — a terepnél magasabb szintű — vízfolyások szivárgó, fakadó vizeiből.

Az öblözetnek az a része, amelyet a belvizek elöntése veszélyeztet, a belvízártér.

A külvízártér az öblözetnek a belvízártér felett fekvő azon része, amelyről a felszíni vizek a belvízártérre folynak.

71

22. ábra. Folyóvölgy keresztmetszete (Pichler után)