Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 5. A növénytermesztés és vízgazdálkodás kapcsolatai
A különböző növényfajoknak azt a viszonylagos biológiai tulajdonságát, hogy valamely kedvezőtlen környezeti tényező azonos mértékű igénybevételére a tűrés milyen mértékével reagál — a tűrőképesség fejezi ki. A tűrés mértéke és az igénybevétel mértéke, valamint az egyes növényfajok vagy fajták tűrőképessége közötti kapcsolatok általános formáját kísérleteink összegezéseként a 18. ábra fejezi ki. Az ábra görbéjéből az a pont az igénybevételnek az a minimuma, amelynél a kedvezőtlen tényező hatására bekövetkező egyedpusztulás, illetve termőképesség-csökkenés minimuma már szignifikánsan kimutatható. A b pont az igénybevételnek az a gyakorlati maximuma (letális határ), amely a növényállomány 90 százalékának pusztulását, illetve a termő- képesség 90 százalékos elvesztését okozza. A görbe jellege az igénybevétel azonos mértékénél — öröklött tulajdonságoktól függően — az egyes fajok vagy fajták tűrőképességét fejezi ki. A tűrés és igénybevétel mértékei közötti kapcsolatok — a biológiai tűréshatárok — kísérleti úton történő konkrét meghatározása lehet az alapja a gazdasági tűréshatárok megállapításának. A gazdasági tűréshatárokon a biológiai optimumtól való eltérés gazdaságossági határát, a gazdaságilag megengedhető terméscsökkenés mértékét értjük. A gazdasági tűréshatárok ugyanazon természeti viszonyok között is nagymértékben függhetnek valamely növénytermesztési terület gazdaság-intenzitásának fokától. Két különböző színvonalú gazdaság lucernaállományának biológiai tűréshatárai belvíz esetén pl. közel azonosak lehetnek, míg a gazdasági tűréshatárok lényegesen különbözhetnek a várható termés nagyságától, az egész üzem vagy üzemrész gazdálkodási színvonalától stb. függően. Az egyik esetben indokolt lehet a belvízmentesítő kapacitást a biológiai tűrés 50 százalékos mértékének kielégítésére, a másik esetben pedig esetleg 80 százalékára tervezni, illetve építeni. A vízhiány — az aszály — gazdasági tűréshatárai is eltérhetnek a biológiai tűréshatárok értékétől. Az egyik üzemben, illetve növényfaj esetében indokolt lehet a gazdasági tűréshatár értékét alacsonyabban megállapítani, pl. ősgyep öntözésénél, míg a zöldségnövényeknél annak termelési értékével indokolható, hogy az öntözés elmaradása a biológiai tűrés minimumát se vegye igénybe. Tehát a szükséges vízgazdálkodási beruházások és az öntözővíz-szolgáltatás kapacitása a növényállomány vízigényét optimálisan elégítse ki. Azonos biológiai tűrésfokozatok és -határok eltérő gazdasági tűréshatároknak felelhetnek meg. A térben és időben módosuló gazdasági tűréshatárok az általános tűrésgörbén az a és b pontok között helyezkedhetnek el; minél magasabb színvonalú a gazdálkodás, annál közelebb az a ponthoz. 18. ábra. A növények biológiai tűrőképessége Az aszály A növénytermesztés során gyakori eset, hogy a növények nem kapják meg folyamatosan és kellő mennyiségben a vizet. Életfolyamataik vontatottakká válnak, a termés mennyisége csökken, esetleg elpusztulnak. A vízhiányra az egyes növényfajok, sőt fajták nem reagálnak azonos mértékben. A vízhiány káros hatásának mértéke függ a növényi életszakasztól (periódustól), az agrotechnikától, időjárástól stb. 61
