Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 5. A növénytermesztés és vízgazdálkodás kapcsolatai
A növényi szervezetben a nem patologikus esetekben jelentkező káros vízhiányt végső soron közvetve vagy közvetlenül a környezetben bekövetkező klimatológiai hatások okozzák. A gyomok, betegségek és kártevők által előidézett vízhiányt patologikus eseteknek tekinthetjük. Talajaszály. A termesztésben a növényi szervezet vízforgalmi zavaraival a leggyakrabban akkor találkozunk, amikor az aktív vízfelvevő gyökérzóna talajának víztartalma oly mértékben csökken, hogy bár a gyökérzet vízszállító kapacitása a vízpótlásra képes volna, az egyes növényi szervek mégsem kapják meg a kívánt ütemben a szükséges mennyiségű vizet. Ilyenkor a transzspirációt leginkább befolyásoló tényező — a levegő páratelítettségi hiánya — még nem olyan mértékű, hogy a talaj megfelelő víztartalma esetén a növényi vízleadást ne lehetne pótolni. A növény vízellátottságának hiányosságait ez esetben a talajnedvesség alacsony szintje, azaz a talajaszály okozza. Ha a növényi szervezet vízhiányát nem a talajnedvesség elégtelensége, hanem a transz- spiráló növényi részeket körülvevő levegő nagyfokú víztelítettségi hiánya okozza, akkor a légköri aszály eredményezi a gyökérzet vízszállító kapacitása és a transzspiráció intenzitása közötti egyensúly megbomlását és a vízhiány káros következményeit. Fiziológiai aszály. Főként kora tavasszal — őszi vetésű és évelő kultúrákban, valamint szőlőkben, gyümölcsösökben — találkozhatunk az aszály harmadik változatával, a fiziológiai aszállyal. Ilyenkor a vízfelvevő gyökérzóna körül igen alacsony talajhőmérséklet és a vízleadásra képes növényi szerveket (levél, rügy stb.) körülvevő levegő számottevő víztelítettségi hiánya (a nagyobb hőmérséklet miatt) okozza a növények vízháztartási egyensúlyának megbomlását. A vízleadás üteme nagyobb, mint a gyökérzet vízfelvételének üteme. Ez utóbbit ugyanis az alacsony talajhőmérséklet erősen gátolja. Kutatásaink során a fiziológiai aszály egyik sajátos esetét a rizstermesztésben is felismertük. Hazánkban nem ritka a július—augusztusi több napos lehűlés. A rizs árasztó vízrétege csak 1—2 napos hőingadozás csökkentésére képes, mert hosszabb lehűlés esetén maga a víztömeg és az alatta levő talaj is lehűl. Később — amikor a külső levegő ismét felmelegszik, és a transzspiráció fokozódik — a hideg vízréteg szigetelő rétegként fékezi a gyökérzóna felmelegedését, és így a vízben álló rizsben vízhiány, aszálykár jelentkezik. Az előzőekben utaltunk arra, hogy a növény az átmeneti vízhiányra a különböző életszakaszokban eltérő módon és mértékben reagál. Gazdasági szempontból nagyon fontos, hogy ismerjük azokat a periódusokat, amikor a tartós vízhiány irreverzibilis folyamatokat vált ki a növényben. Az ilyen vízhiány terméscsökkentő hatását ugyanis a későbbi kedvező időjárási viszonyok és agrotechnikai behatások sem képesek teljes mértékben hatálytalanítani. A növényi életnek ezeket az időszakait nevezzük a vízellátás szempontjából kritikus periódusnak. Az öntözések során elsősorban ezekben a periódusokban biztosítsuk —• ha a természet nem adta meg — a növényeknek a szükséges vizet azáltal, hogy a gyökérzóna talajnedvesség-tartalma a diszponibilis víz 50 százalékát feltétlenül meghaladja. A kívánatos talajnedvesség-tartalom növényfajonként eltérhet, és annak nagysága életszakasztól, a talaj és levegő hőmérsékletétől, a transzspiráció intenzitásától függ. A kritikus periódusok általában a növényi élet azon szakaszaira esnek, amikor a generatív szervek rejtett vagy látható formában létrejönnek. Ez egyrészt az ivarszervkezdemények kialakulásának, másrészt a virágzásnak és megtermékenyülésnek az időszakát jelenti. Az ivarszervkezdemény kialakulásának időszaka — mint a nagy termés potenciális lehetőségét eldöntő periódus — rendkívül érzékeny a vízhiányra. A termés mennyisége szempontjából gabonaféléken a szárhajtás kezdemények kialakulását és a bokrosodás zavartalan lefolyását a vízhiány szintén jelentősen lefékezheti, csökkentve ezzel a nagy termés lehetőségét (második kritikus periódus). 62
