Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme

a magyar folyószakaszok hullámterein — Hibbey szerint — általában a következő szélességű véderdők telepítése indokolt:

a Duna hullámterén kb. 60 m

a Tisza hullámterén kb. 80 m

a Maros, Hármas-Körös, Szamos, Kraszna

és Túr hullámterén 30 m

A hullámtéri véderdő és az árvédelmi töltés lába között legalább 10 méteres, de legfeljebb 25 méteres gyepesített sávot fáktól, illetve cserjéktől, bozóttól tisztán kell tartani. Egyrészt azért, hogy a fák gyökérzete be ne hatolhasson a töltés alá, mert ott elhalva, a támadt üregekben igen veszélyes szivárgások, buzgárok jöhetnek létre. Emiatt a füzes véderdők és a töltésláb közötti távolság kisebb lehet, mint nyárfás vagy egyéb véderdők esetében. A töltés és véderdő széle között legalább 10 méteres sáv az ár védekezéshez szükséges anyagok vízi szállítása érdekében is fontos. 25 méternél nagyobb távolság a véderdő széle és a töltésláb között azért hátrányos, mert árvízkor a nagy vízfelület miatt a véderdő által csillapított hullámokat a szél újból létrehozhatja és a hullámtörő hatás kárbavész.

Jelenlegi hullámtéri véderdőállományunknak legalább 50 százaléka nem kielégítő védőképességű, mivel a rendezetlen talajfelszínből eredő pangó vizek, nem megfelelő talajélet miatt kezelésük külterjes. Az új hullámtéri véderdők telepítésekor az elmúlt évtizedben szerzett tapasztalatok megtartása elengedhetetlen, mégpedig:

— a telepítendő véderdő helyét tereprendezéssel egyenletessé kell tenni. A kubikgödrökbe és földgerendákra telepített erdő csak értéktelen, csekély védelmi képességű állományt ad.

— a sima talajfelszínen megfelelő csatornahálózattal és műtárgyakkal segíteni kell az árvizek után visszamaradó pangó vizek gyors levonulását. Ezáltal lehetővé válik a véderdő mesterséges vízellátása is.

— amíg gazdasági erdőknél a termőhelyi tényezőkhöz választják ki a megfelelő fafajt, addig a hullámtéri véderdők esetében a fűz és a nyár az adott, s ezek igényeihez kell lehetőleg alakítani a termőhelyi adottságokat. Csupán ahol ez lehetetlen ott jöhet szóba tölgyes vagy égeres ültetése.

— a telepítést teljes talajelőkészítés előzze meg. Lehetőség szerint november és március között 70—80 centiméter mélyen forgatni kell. A mélyen forgatott talaj 1—2 évig szántóföldi növényekkel vagy ugarként hasznosítható.

— A telepítés történhet suhángok gödrös ültetésével és dugványozással.

A dugványozás üzemi tapasztalatok szerint a kedvezőbb. A mélyen szántott talajba hektáronként 2500 dugványt helyeznek olyan sor és tőtávolságra, hogy az géppel ápolható legyen.

— akár suhángokkal, akár dugványokkal telepítünk az őszi ültetés kedvezőbb.

A hullámtéri véderdőket úgy kell hasznosítani, hogy az árvízvédelmi töltések biztonsága a legmagasabb fokú legyen. így a koronaalakítással vagy rőzseszedéssel együttjáró ritkítások nem végezhetőek a véderdő teljes szélességében. Véghasználat sem lehetséges a véderdő teljes hosszúságában.

Az árvízvédelemhez szükséges rőzséről a nedvkeringés téli szünetelésének idején kell gondoskodni.

A kitermelendő és az állva maradó szakaszok hosszát a véderdő szélessége, kitettsége, a várható vízmélység, szélirány és sebesség figyelembevételével esetenkint kell meghatározni.

15 Növénytermesztés és vízgazdálkodás

225