Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
A hullámtéri véderdőkkel szemben támasztott követelmények, vagyis — az árvédelmi töltések hullámverés elleni védelme, —• az árvédelmi töltések jeges ár elleni védelme, — az árvédekezéshez szükséges rőzseanyag úgy elégíthetők ki a legeredményesebben, ha a hullámtéri véderdősávot két eltérően kialakított és kezelt részből hozzák össze. A véderdősáv töltés felőli oldalán széles, tarvágásos fejesfa üzemmódban kezelt fűz hullámtörőpásztát hoznak létre. A véderdő ezen részén mesterségesen alakítják ki a törzsek koronáját, méghozzá 1—1,5 méterrel a legnagyobb víz (LNV) szintje alatt. A véderdősáv meder felőli részén egy keskenyebb, a sávszélesség 20—30 százalékának megfelelő — sávon pedig szálerdőként kezelt nemes nyár szélfogó és jég ellen védőrészt alakítanak ki. Olyan hullámtér-szakaszokon, ahol a töltés és a meder között nincs elegendő hely, vagy ahol a terepviszonyok lehetetlenné teszik, a fejesfa-véderdő telepítését, célszerű a töltés mentén néhány sor fűzcserjéből álló védőpásztát kialakítani. A hullámtéri véderdőt Hibbey szerint olyan széles sávban kell kialakítani, hogy hullámverés elleni védő hatása akkor is megfelelő legyen, ha egy része koronakialakítás, felújítás, vagy rőzsetermelés miatt kopaszon áll (77. ábra). A véderdő szélességét az uralkodó szél iránya és sebessége, a hullámtéren kialakuló vízborítás mélysége, az ezektől függően várható hullámmagasság, továbbá a talaj minősége és az egyes fafajok koronasűrűsége és ellenállóképessége határozza meg. Természetesen figyelembe kell venni a meder két oldalán szabadon tartandó sávot is (78. ábra). E meggondolások figyelembevételével 77. ábra. Helyesen telepített hullámtéri véderdő (Hibbey után) x-x mehret 78. ábra. Rosszul telepített hullámtéri véderdő (Hibbey után) 224
