Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
folytán a nagyobb hullámok eldöntik és a vízre feküdve védőképessége mind a gyékénynél, mind a harmatkásánál gyengébb. A zsióka telepítése és a termőhellyel kapcsolatos igényei, továbbá védőhatása azonosak a mocsári csetkákánál elmondottakkal. A teljesen a víz színe alatt vagy részben a víz színén elfekvő élő növényzet mesterséges megtelepítésével kapcsolatban tapasztalataink nincsenek. Vegetatív szaporításuktól várható a nagyobb eredmény. Véderdők és erdősávok telepítése A véderdőknek illetve az erdősávoknak a vízgazdálkodásban hármas szerepük lehet: — biológiai drenázs, — árvédelmi töltések védelme a jeges ár és az árvízi hullámverés ellen, végül — mikroklimatikus hatásuk és tájesztétika jelentőségük sem hanyagolható el. A vízgazdálkodási vonalas létesítmények mentén vagy azoktól elkülönítve létesített fásítások e hármas szerepe élesen nem választható el egymástól. Talán egyedül az árvédelmi, töltések menti hullámtéri erdősítések védőszerepe az, amellyel a más helyen létesített fásítások nem rendelkeznek. Általában azonban a védőfásítás avartakarójával és felszín alatti gyökérrendszerével eredményesen akadályozza a talajelmosást. A töltésláb elé telepített fasor hullámtörő szerepet tölt be, szélcsökkentő hatásával az elhabolás veszélyét csökkenti. A nagy vízigényű fafajokból létesített fásítás pedig a talajvíz magas szintjét észrevehetően csökkentheti, miáltal az időnkénti túlzott vízbőségnek is elejét veszi. A csatornafásítás a mező védő erdősáv szerepét is betölti, mely a mezőgazdasági termelésre is kedvező hatású. A szél erejének csökkentésével gátolja a párologtatást, növeli a levegő relatív páratartalmát, elősegíti a harmatképződést, elejét veszi a deflációnak és homokverésnek. A környező mezőgazdasági területeken csökkenti az evapotranszspiráció mértékét, így gazdaságosabb vízfelhasználást és nagyobb termést eredményez. Lakott területek, ipartelepek környékén tisztítja a levegőt. A táj esztétikai értékét növeli, otthont nyújt az énekesmadaraknak és apróvadaknak, miáltal előnyösen növeli a biológiai egyensúly alakulását. Vízgazdálkodási létesítmények mentén kialakítható fásítási formák: fasorok, erdősávok, ligetek. A hullámtéri véderdő fő feladata Hibbey szerint, hogy a megfelelő magasságban mesterségesen kialakított koronájával a hullámverést csökkentse. A fák törzsei pedig a jeges ár romboló hatásait akadályozzák. Ugyanakkor a véderdőnek és erdősávoknak kell kielégíteniük az árvédekezési vonalak igen jelentős mennyiségű rőzseigényét, amely ma még más anyaggal nem pótolható. A fásítások növényei A vízgazdálkodási létesítmények melletti gyakoribbak Fák: Fűz (Salix) Nyár (Populus) Tölgy (Quercus) fásításokhoz javasolható fajok közül a legCserjék: Csipke (Rosa) Tamariszkusz (Tamarix) Fűz (Salix) 222
