Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
A gyepesítendő rézsűre kihelyezve a gyepszőnyegtekercset kihengerelik, miután a rézsű felszínét előzőleg fellazították, és négyzetméterenként 2—3 dkg szuperfoszfát és ugyanannyi pétisó műtrágyával beszórták és beöntözték. A lehelyezett gyepszőnyeget be kell öntözni. A gyökerek néhány napon belül annyira lekötnek a rézsű talajába, hogy a gyepszőnyeg többé nem mozdítható el. A továbbiakban a gyepesítést a szokásos módon kell kezelni. A gyepszőnyeg telepítés fajlagos költségeinek csökkentése érdekében az eróziónak kitett oldalak rácsos védése is szokásos. A rombusz hálózat közötti területet a gyepes sávok megvédik az eróziótól. A csupaszon maradó terület pedig magvetéssel vagy a természetes maghullatás bevárásával gyepesíthető. A gyepek ápolása A magvetéssel történt telepítéskor a talajfelszín kelés előtti cserepesedésétől lehet tartani. Ez ellen sima henger ismételt járatásával védekezünk. Egyébként a gyomosodás elleni védekezés a legfontosabb teendő. A gyomirtás folyhat — mechanikai és — vegyszeres eljárásokkal. A mechanikai eljárások közül a kézi gyomlálás és az acatolás sok kézi munkát igényel. A gyakori kézi vagy gépi kaszálás olcsóbb, de a gyep megerősödését hátráltatja. A vegyszeres gyomirtás leggyakoribb hibája, hogy a gyomokat kiölő vegyszer a pillangósvirágú gyepkomponenseket is kiirtja. A megerősödött gyepek kaszálási időpontjának meghatározásakor ügyelni kell arra, hogy kaszálással a növénytársulás arányai ne változzanak. A korai kaszálás ugyanis a szálfüvek visszaszorítását eredményezheti, miután vegetációs periódusok korai szakában megfosztja őket az asszimilációs felülettől. A túl kései kaszálás viszont az aljfűvekre hathat hátrányosan, ezzel ugyanis túl hosszú ideig maradnak a szálfüvek árnyékoló hatása alatt. Különösen a fiatal gyepeknél fontos, hogy a tarló ne legyen túl alacsony. Beállott gyepeknél a védőképesség a tarló mélyítésével romlik, ezért általában az 5—7 cm-es tarlómagasság a legmegfelelőbb. Kaszálás után — különösen a fiatal gyepek esetében — a rendeket a rézsűről le kell húzni. Szénává a töltés mellett szárítják, nehogy a rendek alatt a fiatal gyepnövényzet kipálljon. Biológiai partvédelcm A part és rézsű védőműveknek nagy munka és beruházási költségük mellett hátránya az is, hogy nem időállók. Állaguk a kisebb-nagyobb mérvű, de állandó hullámverés miatt folyton romlik. A partok hullámverés által okozott károsodásai főként nagyobb, az erős széljárás irányában fekvő vízfelületek mentén és a hajózható folyók, csatornák szélén következnek be. Különösen veszélyeztetettek hazánkban az észak—déli vagy északnyugat— délkeleti irányú völgyekben kialakított dombvidéki tározók déli vagy délkeleti végében levő földgátjai és a hajózható csatornák partjai. E partoknak a hullámverés elleni védelmére magyarországi viszonyok között is jól beváltak a különböző élő növényekből — főként nádból — mesterségesen létrehozott partvédő sávok. De élő növényekből létrehozott partvédő sávok jól beváltak Hollandia, az NDK és NSzK, Románia és más országok vízépítési gyakorlatában is. 217
