Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
Élő növényzetből létrehozott partvédő müveknek a szilárd burkolatokkal szemben sok előnye van, mivel — egyszerűségük és olcsóságuk folytán létesítésük gazdaságos; — partszélre telepített növények felfogják a vízmozgás szinte teljes kinetikus energiáját; — a hullámtörő növénysáv védőelemei, — az egyes növényegyedek természetes úton regenerálódnak, fenntartásuk illetve felújításuk viszonylag kis munkát igényel; — fölöslegessé teszik — legalábbis nád esetében — a töltéskorona megemelését, amit egyébként a hullámok rézsűre csapódása megkövetelne; — a partot szegélyező növénysávok a tájba dekorativen beilleszkednek. Hátránya a biológiai hullámvédelemnek, hogy a telepítés és a teljes mérvű védőképesség bekövetkezte között rövidebb-hosszabb időszak — nád esetében esetleg 1—2 év is — eltelik. Az előnyök és hátrányok összevetésének eredményeként hazánkban az 1960-as évek elején Pap kezdett vizsgálatokat mesterséges hullámvédő parti növénysávok létesítésével majd a vizsgálatokba bekapcsolódva az 1963—64 években, — a nád — a széles és keskenylevelű gyékény — a vízi harmatkása — a mocsári csetkáka — a zsióka és — a kosárfonó fűz telepítésére és hullámvédő hatásának kipróbálására végeztünk kísérleteket. A vizsgálatokat Szarvas 1966-ban tovább folytatta s a kísérletek, valamint a vízügyi szolgálat vízépítési gyakorlatának tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a nád, a széleslevelű gyékény, továbbá a kosárfonófűz a hullámvédő növénysáv szerepére jól beválik. Kisebb mérvű védelmet a vízi harmatkása is nyújt. A többi vizsgált növény telepítési nehézségei nem állnak arányban az elért védő hatással. A partvédelem növényei A partvédelem növényei között termőhelyi viszonyaik szerint különbséget kell tennünk. Megkülönböztetünk: — egész testükkel a víz színe fölött élő (xerofita vagy mezofita) — gyökérzetükkel a víz színe alatt élő (higrofita) — teljesen a víz színe alatt vagy a víz színén élő (hydatofita) növényeket. A víz színe fölött élő növények. Az első csoportba elsősorban a gyepek növényei sorolhatók, melyekről az előzőkben részletesen volt szó. A gyepnövények illetve közülük azok, amelyek az időszakos vízborítást is jól tűrik, jelentős szereppel bírhatnak a partvédelemben is. Szerepük azonban csupán a földmű vízszint fölötti részén, a felcsapó hullámok révén kiváltódó eróziós károk csökkentésében vagy megakadályozásában van. A kosárfonó fűz (Salix viminális) szerepe kettős lehet. A fűz mezofita növény létére jól tűri a rövidebb-hosszabb ideig tartó vízborítást. Ezért telepíthető a part élére, közvetlenül a középvízszint fölötti sávba. A talajra rendkívül igénytelen, a szélsőségesen szikes talajoktól eltekintve jóformán minden típusú talajon sikerrel telepíthető. Éghajlati igénye hazánkban mindenütt kielégíthető. Gyökérzetükkel a víz színe alatt élő növények. A gyökerekkel a víz színe alatt élő, a vízből kiálló testű növények sokkal hatásosabb partvédelmet adnak, mivel közvetlenül megakadályozzák a hullámok földműre csapódását. 218
