Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 2. Nádgazdálkodás
A nád szaporítása. A nád gyakorlatilag vegetatív utón szaporodik. A hazánkban végzett kísérletek is azt mutatják, hogy megfelelő csíraképességű magokból generatív úton is szaporítható. A nádmagvak csírázása nem igényel vízborítást. Állandó helyre vetése és kelesztése azonban gyakorlailag nehezen oldható meg. A másik gyakorlati módszer lehet a megfelelő csíraképes toklászos nádmagvaknak agyagmasszába gyúrása és 3—10 cm átmérőjű golyók kiformálása. A,,vetés” ezeknek az agyaggolyóknak az elhelyezésével történhet. Az így vetett nád a vetést követő 4. évben megfelelő állományt mutatott. A vegatatív szaporítású módok közül legismertebb módszer az ún. rizómás módszer. Lényege, hogy a talajtéglákba rüggyel rendelkező gyökértörzseket helyezünk el. E módszernek azonban az a hátránya, hogy igen munkaigényes. A nád szaporításának sokkal gazdaságosabb módja azonban száldugványozás. A nád kártevői. A növényi kártevők sorából legjelentősebbek a gombabetegségek. Az ellenük való védekezést vegyszeres permetezéssel, illetve a nádállomány fokozott elégetésével lehet megoldani. Az állatkártevők közül több rovarkártevő ismeretes, amelyek rágással okoznak komoly gazdasági károkat. Közülük legismertebbek a tripsz, a szivacsgubacslégy és a gubacs- szúnyog. A magasabb rendű gerinces állatok közül a seregély és a pézsmapocok is komoly károkat okozhat, míg az előbbiek ellepik a nádast és szártörést okoznak, az utóbbiak a zsenge víz alatti sarjrügyeket pusztítják el. A nád betakarítása. A nád aratása már akkor kezdhető, amikor rajta még 4—6 zöld levél található. Az aratási szezon kezdete azonban a teljes levéltelenség után köszönt be. Ez az új hajtások tömeges megjelenésével fejeződik be. Üzemgazdasági szempontból általában az aratási időszak hosszának megnyújtása kívánatos. A nádat arathatjuk kézzel és géppel. A kézi aratás történhet sekély vízben 10—20 cm, közepes vízben 20—50 centiméternél. Ilyenkor a dolgozók csónakról vagy jégről végzik a munkát. A kézi aratás eszközei a kézi kasza és nádvágó. A növény szempontjából a legkíméletesebb aratási mód a magastarlójú jégi aratás. Ez azért a legkívánatosabb, mert ilyenkor a legkisebb az a hajtáskár, amit az aratómunkások a visszamaradt nádtörzsön okozhatnak. A gépi aratás terjedését a nagy súlyú kedvezőtlen járószerkezetű traktorok alkalmazása fékezte. A munka nehézkességét ilyenkor az is súlyosbíthatja, hogy a traktorok járószerkezetükkel gyakran összeroppantották a laza iszapban elhelyezkedő nádrizómákat. Ennek következtében a következő évi termése lecsökkent. Amilyen mértékben tökéletesítik a nádarató erő- és munkagépek járószerkezetét, úgy számíthatunk a gépi aratás elterjedésére. Az irodalomban a 0,1 kg/cm2-es talajnyomást már elfogadhatónak tartják. Kedvezőbb a nádaratás gépesítése úszó nádarató gépekkel. E gépek munkasíkja a vízfelszín fölött vagy az alatt helyezkedik el. Általában a víz alatti aratást tartják előnyösebbnek. A nádbetakarítás utolsó mozzanata a szállítás és a tárolás. A termőhelyen belüli szállításnál előnyös a vízi szállítás. A nádat közúton különlegesen kiképzett, alacsony platójú pótkocsikkal kell szállítani. A nád tárolása kupacokban történik. Fontos a tűzrendészeti előírások megtartása. A nád termés- mennyisége, a nádas 1 kh területére vonatkoztatva 340—475 kéve között váltakozhat. A nádas karbantartása. A nádas karbantartásának egyik leggyakrabban alkalmazott módja az égetés. A nádaratásakor mindig számolni kell azzal, hogy maradnak kisebb- nagyobb le nem aratott részletek. Az ilyen nádasok több generációt tartalmazó növény14 Növénytermesztés és vízgazdálkodás 209
