Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
Az első esetben a fölös szennyvíz (csurgalékvíz) minden egyes öntözéskor elszennyezi a felszíni vizeket. A második esetben csak időszakosan. Az egyes öntözéseket — bármely öntözés i módszert is alkalmazzuk —úgy kell végrehajtani, hogy a csatornából kivett szennyvízmennyiség teljes egészében beszivároghasson a talajba. Ezért az áztató és csörgedeztető öntözésre berendezett táblák alsó szegélyén — a biztonság kedvéért — töltésekkel kell megelőzni a barázdák, illetőleg a sávok végén jelentkező szennyvízfölösleg távozását. Az öntözés befejezése után a csatornákban maradó szennyvizeket sem lehet lecsapolni, árkokba vezetni. Ha nincs meg a lehetősége annak, hogy az öntözőcsatornák teljes szennyvíztartalma az öntözött földekre kerüljön, akkor a maradék szennyvizet a tartalék vagy szűrőterületekre kell irányítani. Különösen fontos ez a követelmény, ha a csatornáknak valamilyen vízzáró burkolatuk van, vagy vasbetonból valók. Mindez nem jelentheti azt, hogy a szennyvízzel öntöző telepeket nem kell levezető hálózattal ellátni. A lecsapoló hálózatra különösen a nagyobb terhelésű területeken van szükség. A csapadékból vagy hóolvadásből keletkező vízfölösleg minél tökéletesebb elvezetése a szennyvízöntöző-telepeken is rendkívül fontos. A szennyvizek téli kiöntözése A városok és az egész évben működő ipartelepek téli szennyvizeinek elhelyezése a tárolókban szinte sohasem lehetséges. Gondoskodni kell tehát a mezőgazdasági üzemen belül olyan területekről, amelyek a téli időszak szennyvíztömegeinek az elhelyezésére alkalmasak. Téli szennyvízelhelyezésre elsősorban a fásított, másodsorban a gyepes területek (rétek, legelők) és a szántók csupán harmadsorban (évelő takarmányok és őszi mélyszántások) alkalmasak. A szennyvízöntöző-telepek tervezésekor és berendezésekor tehát gondoskodni kell arról, hogy az őszi, téli és a kora tavaszi időszakban elegendő kiterjedésben és megfelelő arányban álljon a szennyvízelhelyezés rendelkezésére az említett három kultúra. A szántóföldeken való téli szennyvízelhelyezéssel kapcsolatban (ugyanez vonatkozik a késő őszi vagy kora tavaszi tenyészidőn kívüli időszakokra is) a következők figyelembevétele feltétlenül ajánlatos: Az őszi kalászosok szennyvízzel történő megöntözését a kikelésük után az őszi-téli időszakban kerülni kell. Ez még az esetben is hátrányos, ha kis adaggal történik és nem okoz károsodást a fiatal növényekben, mert az öntözést követő buja fejlődés folytán köny- nyebben szenvednek fagykárt. Az őszi—téli öntözéseket esőztető öntözéssel csak fagymentes időben lehet végrehajtani. Fagypont alatti hőmérsékletnél csupán felületi öntözési mód alkalmazása jöhet számításba, mivel —5 C°-os hőmérsékleten az esőztető szórófejek szerkezetének befagyásával is számolni kell. Ugyanakkor felületi öntözési módszerekkel pl. a leningrádi és moszkvai szennyvízöntözések —15, —40 C°-ig is zavartalanul működnek. A téli szennyvízfogadásra szánt területeket szabályszerűen elő kell készíteni valamely felületi öntözésre. Tehát, ha őszi mélyszántáson (növényzet nélkül) akarunk a következő évi termény számára szennyvízzel trágyázó öntözést végrehajtani, akkor a szántás felületét el kell munkálni, és ősszel a fagy beállta előtt ki kell képezni az öntözőbarázdákat barázdás öntözés, illetve a terelőgátakat sávos csörgedeztető öntözés alkalmazása esetén. Ugyancsak ősszel kell kialakítani az öntözőárkok és ideiglenes csatornák osztóhálózatát is. A fagy beállta vagy a hótakaró leesése után ugyanis erről már nem lehetne szó. Az öntözőhálózat elkészítése nélkül a szennyvizet nem szabad rábocsátani semmilyen területre. Még őszi szántásra sem. Az így kivezetett szennyvíz ugyanis egyenlőtlenül oszlik 205
