Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
szennyező anyagok eloxidálásában, vagyis lebomlásában. Az erre irányuló hazai vizsgálatok ki is mutatták, hogy az esőztető berendezésből a levegőn át a talajra hulló szennyvíz- cseppek 30—40 százalékkal kevesebb szennyeződést tartalmaztak, mint az eredeti szennyvíz. A levegővel való érintkezés szempontjából sorrendben a csörgedeztető öntözés a következő. A csörgedeztető öntözés alkalmával kialakuló vékony vízfátyol viszonylag nagy felületen érintkezik a levegővel. Ugyanakkor a vízfátyol alsó felülete a talajon csörgedezik végig, és a talajfelszín agyagrészecskéi a levegőhöz hasonlóan tisztító hatást fejtenek ki. A németországi vizsgálatok kimutatták, hogy az öntözött területen végigcsörgedező szennyvízben a terület végén jelentkező csurgalékvíz csupán a kis hányadát tartalmazta az eredeti szennyeződésnek. Ezek az esőszerű és csörgedeztető öntözéskor mutatkozó — a szennyvíz tisztulásával kapcsolatos — előnyök sokkal kisebb mértékben jelentkeznek az árasztó és a barázdás áztató öntözés esetén. Ezeknél ugyanis a szennyvíz viszonylag vastagabb rétegben borítja a talajt, s aránylag kisebb felületen érintkezik a levegővel. A szennyvíznek a levegővel való érintkezése az altalajöntözéskor kapcsolódik ki szinte . teljesen. Végül a kiönthető szennyvízmennyiség kérdésében ismét másként kell megítélni az előbb említett különféle öntözési módokat. A szennyvízöntözés alkalmával ugyanis — ellentétben a tiszta vízzel végzett öntözésekkel — nem a vízzel való takarékoskodás a cél. Sőt a feladat: minél több szennyvíz elhelyezése a területegységen. Ezt azonban úgy kell megoldani, hogy a termesztett növények termése ne pusztuljon ki, a talaj termőképessége is fennmaradjon, és hogy a talaj szennyvízszűrő és tisztítókészsége se romoljon le. Ennek a bonyolult feladatnak úgy tudunk legjobban eleget tenni, ha a szennyvízöntözőtelepen a felületi és az esőztető öntözési módokat kombinálva alkalmazzuk. Olyan növények esetében és olyan időszakokban, amikor azt a talaj elbírja — nagy vízmennyiségeket adagolunk ki, esetleg árasztó öntözéssel. Ha viszont az időszak vagy a terület növénytakarója nem alkalmas nagy szennyvízadag fogadására, esőztető öntözéssel kis mennyiségben juttatjuk ki a szennyvizet az öntözőtelepre. Ebből a szempontból az árasztó öntözés az öntözési mód, mellyel a legnagyobb szennyvízadagok helyezhetők el a területre. Sorban a csörgedeztető öntözés következik utána, s a felületi módok közül a barázdás áztató módszer teszi lehetővé a legkisebb szennyvíz- mennyiségek adagolását. Az esőztető öntözési módszerek segítségével — mint köztudomású — a pár milliméteres vízadagok is egyenletesen oszthatók el az öntözött területen. Szennyvízöntözéskor a párolgási veszteségeket is kedvezően kell megítélni. így a párolgási veszteségek nagysága megint az esőztető öntözést helyezi az értékelés élvonalába, és az árasztó öntözés ítélendő meg a legkevésbé kedvezően. Amint látjuk tehát, a különféle öntözési módszerek közötti választás nem könnyű dolog. Az egyik szempont az esőztető öntözéseket, a másik a felületieket helyezi előtérbe. A szennyvizet hasznosító öntözőtelepek műszaki berendezése során ezért az esetek többségében az öntözendő terület mindegyik részében gazdaságosnak mutatkozik mind az esőztető, mind a felületi öntözési módszerek alkalmazása. A szennyvízöntözés biztonsági berendezései A szennyvizek tenyészidő alatti elhelyezése mezőgazdasági kultúrnövényeket termő területen a tenyészidő nagy részében nem ütközik úgyszólván semmi nehézségbe. A baj ott van, hogy a szennyvíztömegek nemcsak a száraz napfényes időszakban, hanem esős időben, sőt hóban, fagyban, hóviharok időszakában is termelődnek. Sőt vannak olyan 202
