Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
iparágak, amelyek szinte teljesen kizárólag a tenyészidőn kívül termelnek szennyvizet. Ilyenek pl. a cukorgyárak, a len- és kenderfeldolgozó üzemek, szeszgyárak stb. A szennyvizek elhelyezése vagy tisztítása tehát télen-nyáron, éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap egyformán jelentkező feladat. A munkaidőn és tenyészidőn kívül felgyülemlő szennyvizek hasznosítására az első és legkézenfekvőbb gondolat a tárolás lehetne. Azonban amíg a munkaidőn kívül jelentkező szennyvíztömegek tárolása viszonylag könnyű, hiszen a napi szennyvíztermelés alakulására a 73. ábra grafikonját lehet jellemzőnek tekinteni, addig a fent említett iparágak által a tenyészidőn kívül termelt szennyvíztömegek tárolása csak bizonyos domborzati és talaj- viszonyok előfordulása esetén lehet gazdaságos. Még ez esetben is kérdéses, hogy a szennyvíztömegek hónapokon keresztül bírják-e a tárolást, és hogy egészségügyi vagy egyéb higiénés körülmények megengedik-e ilyen hosszú időszakon át az erőteljes bűzgóc, élősdi és rovartelep fenntartását. Mindenesetre a szennyvíztermelés folyamatossága és a szennyvízöntözés elkerülhetetlen szakaszossága különbségeinek a kiegyenlítésére — egyrészt tároló vagy tárolók — másrészt egyéb biztonsági berendezések létesítése jelenthet megoldást. A tárolók létesítése elsősorban a 24 órás szennyvíztermelés és a 12—16 órás szennyvízöntözési üzem, továbbá a vasárnapi és egyéb munkaszüneti napok alatt keletkezett szennyvíztömegek ideiglenes elhelyezése miatt szükséges. A tározó térfogatát úgy kell méretezni, hogy legalább két teljes nap szennyvíztermelését befogadhassa. Az öntözővíz- kivétel közvetlenül a tárolóból történik, amelynek az öntözés folytán megürülő térfogata így napról-napra készen áll az érkező szennyvízmennyiségek befogadására. Ilyen — viszonylag kis méretű — szennyvíztárolók létesítése elkerülhetetlen velejárója a szennyvízhasznosításnak. Lényegesen nagyobb időtartam alatt keletkező szennyvíztömegek tározására azonban csupán az előzőkben említett, a tenyészidőn kívüli gyártási kampányban működő, főként mezőgazdasági eredetű termékeket feldolgozó ipartelepek szennyvizei esetében lehet szó. Még ilyen üzemekben is megfontolandó és gazdaságossági, valamint egészségügyi szempontokból külön vizsgálatot igényel, hogy nem helyesebb-e a tenyészidőn kívül keletkező szennyvizet őszi és téli időszakban trágyázó öntözésre felhasználni, mint hosszú hónapokon át tározni. A tenyészidőn kívüli — nagy vízborítással végzett — trágyázó öntözéskor, a szennyvíz víztartalmának jelentős része nem hasznosul (a talajvízbe távozik és elpárolog). A kiöntözött szennyvíz növényi táplálóanyagai azonban a talajban maradnak, és a talajban tárolódik a szennyvíz víztartalmának egy része is. Kétségkívül kár a vízveszteségekért és az is biztos, hogy a növényzet a nyár második felében igen jól tudná hasznosítani a tárolt szennyvíz víz- és táplálóanyag- tartalmát, azonban a higiénia követelményei a hosszú idejű szennyvíztárolás ellen szólnak. A biztonsági berendezések olyan létesítmények, amelyek az öntözőtelep számára fölösleges és átvehetetlen szennyvíztömegek elhelyezését vagy hasznosítását, illetve tisztítását szolgálják. A fölösleges, az öntözőtelep számára átvehetetlen szennyvíztömegeket keletkezésük szerint két nagy csoportba sorolhatjuk: — az érkező szennyvízhozamok időszakos megnövekedése esetén vagy öntözésre alkalmatlan időszakban (pl. esős idő) keletkező szennyvizek és — az öntözések időszakában előálló csurgalékvizek csoportjára. Az öntözésre alkalmatlan (esős időszak stb.) időszakban érkező szennyvíztömegek elhelyezése a legnehezebb. Megfelelően tervezett és helyesen megépített szennyvízöntözőtelepen azonban e feladatra is van megoldás. A biztonsági berendezések az ilyen időszakban érkező szennyvíztömegek elhelyezésére valók. E biztonsági berendezések lehetnek 203
