Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
meghálálják a szennyvizet. A debreceni kísérleti telepen éveken keresztül neveltek nyár, fűz, fenyő és egyéb erdei facsemetéket szennyvízöntözéssel. A szőlők és gyümölcsök öntözése — egészségvédelmi okok miatt — csupán tenyész- időn kívüli trágyázó öntözések formájában engedhető meg. Szőlők és gyümölcsösök telepítése szennyvízöntöző-telepek közelében azonban még akkor sem célszerű, ha tenyészidejűk alatt nem kapnak szennyvizes öntözést. A szennyvizet tároló, vezető és szétosztó különféle medencékben, csatornákban és műtárgyakban a legyek és egyéb rovarok a szennyvízzel érintkezésbe kerülhetnek, s a szennyvíz tisztátalanságait könnyűszerrel ráhordhatják a gyümölcsökre. Nagyobb jelentőségű a szőlőoltvány- és gyümölcsfaiskolák öntözése. Mind a jó minőségű oltványok, mind a gyümölcsfacsemeték hiánycikket jelentenek a hazai piacon, s szinte korlátlan mennyiségben exportálhatok is. A szennyvizes öntözés pedig a kis növények nagy százalékú megerősödésén kívül, azok gyors és egészséges fejlődését, vagyis olcsó és jó minőségű szaporítóanyag előállítását biztosítja. Az öntözési mód megválasztása A szennyvízzel történő öntözéskor különböző öntözési módokat alkalmazhatnak. Ezeket a tiszta vízzel végzett öntözésektől eltérő módon értékelhetjük. Az egyes öntözési módok értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az — mennyire szennyezi be a növényzetet, — mennyire teszi lehetővé a szennyvíznek a levegővel való érintkezését s ezzel a szeny- nyező anyagok oxidálását, — mekkora vízmennyiségek adagolhatok ki segítségükkel. A barázdás áztató és az altalajöntözéssel a legkisebb mértékű a növényzet beszennye- ződése. Ezeknek az öntözési módoknak kizárólagos alkalmazása azonban nem lehetséges egyrészt azért, mert barázdás áztató öntözéssel csupán kapás művelésű növények öntöz- hetők. Az altalajöntözésnek viszont határt szab az a körülmény, hogy a szennyvíz oldott és lebegő anyagai az altalaj-öntözőhálózat alagcsöveit könnyen eltömik, s az eltö- mődés okozta gyakori üzemzavarok ennek az öntözési módnak az alkalmazását gazdaságtalanná teszik. A csörgedeztető és az árasztó öntözési módszerek kb. azonos mértékben szennyezik be a növényzetet. Alkalmazásuk elsősorban gyepes területeken és takarmánynövények termesztése esetén engedhető meg. Miután ezeket a növényeket kora tavasszal, illetőleg közvetlenül kaszálás vagy legeltetés után kell megöntözni, és mivel a növényzet tulajdonképpen csak az öntözés után és következtében indul fejlődésnek — az árasztó, illetőleg a csörgedeztető öntözési módok okozta szennyeződés a betakarítandó növényzeten elenyésző. A szennyeződés kicsiny voltát magyarázza az is, hogy az öntözés, az öntözött takarmánynövények betakarítása, illetve legeltetése között legtöbbször legalább 3—4 hetes időtartam telik el. Ez idő alatt pedig a napsugár ibolyántúli sugárzásának hatására még azok a fertőző csírák is elpusztulnak, amelyek az öntözés alkalmával a növényzeten megtapadtak. Az esőztető öntözés vitathatatlanul a legnagyobb mértékben szennyezi be az öntözött növénykultúrákat. Alkalmazásakor ugyanis a szennyvíz nem csupán a növényzet talaj- felszínhez közeli részével kerül érintkezésbe, mint az árasztó vagy csörgedeztető öntözéskor, hanem felülről, a levegőn át, az esőhöz hasonlóan érkezve, a növényzet teljes állományát, levélzetét és szárát stb. teljesen benedvesíti. Ez a körülmény egymagában nem indokolhatja az esőztető öntözés mellőzését, mivel ez az öntözési módszer teszi lehetővé a szennyvíznek a levegővel való lehető legnagyobb mértékű érintkezését. A szennyvíznek levegővel való keveredése nagyjelentőségű az oldott és lebegő 201
