Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
múltja van, a kukorica szennyvízöntözésével nem próbálkoztak. A hazai kísérletekben azonban a kukorica jól vizsgázott. A kukorica gyors és buja fejlődéssel válaszol a szennyvíz bőséges táplálóanyag- és vízszolgáltatására. Nagy szárat, több nagy csövet fejleszt, és jól bírja a nagyobb növényegyedszámot is. Az eddigi tapasztalatok szerint a szennyvízzel öntözött kukorica kát. holdanként a 30—35 q májusi morzsolt szemtermést viszonylag könnyen megadja. A rostnövények aránylag nem jól bírják a szennyvízöntözés tápanyagbőségét. A szennyvíz nitrogénbőségének megfelelően ugyan igen buja növekedésnek indulnak, magas növé- sűek és vastag szárúak lesznek. Rostjaik azonban durvább szálúvá és kevésbé erőssé válnak, úgyhogy a kender- és lenfeldolgozók — a nagy termés ellenére — nem szívesen veszik át a szennyvízzel öntözött rostnövényeket. így, bár a szennyvízöntözés várhatóan megkétszerezi a rostnövények termését, és öntözésük egészségügyi szempontból sem kifogásolható, szennyvízzel való öntözésüknek csupán magtermeléskor lehet jelentősége. A kalászosok közül az őszi és tavaszi árpát eleve szennyvízöntözésre alkalmatlan növénynek minősíthetjük gyengébb szalmájuk és ennek folytán a megdőlésre való hajlamuk miatt. A többi kalászosnak is csak alárendelt szerep juthat. A kalászosok ugyanis egyrészt nem igénylik, másrészt nem is bírják a bőséges, sőt sokszor túlzott víz- és tápanyagellátást. Másik hátrányos tulajdonságuk, különösen az őszi változatoknak, hogy 8—9 hónapig foglalják el a talajt, akadályozzák a talaj szellőztető művelését, és megnehezítik az őszi—téli időszakbeli szennyvízelhelyezést. A külföldi szennyvízöntözéseknél a búza, a rozs és a zab termesztésével találkozunk. Az eddigi próbálkozások során intenzív búzákat nem öntöztek még szennyvízzel. A jövő feladata, hogy kipróbáljuk, vajon ezek a víz- és tápanyagigényes, nagy termőképességű búzafajták nem jöhetnek-e számításba a szennyvizet hasznosító üzemek kalászosaiként. Az erdei fák öntözése szennyvízzel mind külföldi, mind hazai viszonylatban egyre inkább előtérbe kerül. Az utóbbi évek folyamán különösen a lengyelek szereztek kedvező tapasztalatokat erdei fák, illetve erdők öntözésével kapcsolatban. Kedvező fejlődést mutatnak a hazai szennyvízöntöző-telepek fatelepítései is. Az erdei fák, illetve erdők öntözése rendkívüli előnyökkel jár. Egyrészt a területegységen a mezőgazdasági növénykultúrákénál jóval nagyobb mennyiségű szennyvíztömeg elhelyezését teszik lehetővé, másrészt a szennyvíz adagolása az év bármely részében lehetséges. Tehát olyan időben is, amikor a mezőgazdasági növények a szennyvíz befogadására képtelenek. Ezeket az előnyöket kiegészíti még az a körülmény is, hogy sem egészségügyi, sem állategészségügyi meggondolások nem korlátozzák az erdei fákkal való szennyvízhasznosítást. Az erdőkkel és erdei fákkal való szennyvízhasznosítás éppen ezen előnyök miatt előreláthatólag az érdeklődés előterébe fog kerülni. A hazai kísérletekben több fafajt állítottak be. A kocsányostölgy, az erdeifenyő, a kőris, a fűz és a nyárfa egyaránt igen kedvező fejlődést mutat. Közülük a nyárfa látszik a legkedvezőbbnek, mivel ennek a fafajnak a viszonylag amúgy is rövid vágásfordulóját a szennyvízöntözés még jobban rövidíti. Lengyel adatok szerint a 60. táblázat mutat rá az egyes fafajok vágásfordulójának a szennyvízöntözés következtében előálló lerövidülésére. Az erdei fák csemetekertjei is igen jól 60. táblázat. A vágásforduló várható csökkenése szennyvízöntözés esetén Fafaj A lengyel minisztérium átlagadatai Szennyvíz- öntözés esetén várható év Nyár 30 15—20 Nyír 50 35—30 Tölgy és cser 120 60—70 Egyéb erdei fák 80 40—50 200
